6.rész:Boldog szülinapot Louis.

Sziasztok.Egy kis kárpótlás azért mert az előző részt olyan későn tettem fel.Remélem,hogy tetszeni fog nektek léci kommizatok,léciiiiiiiiiiii.Köszi.Jó olvasást.Sziasztok.

"De azonnal lefagyott az arcomról a mosoly amikor megláttam,hogy ki van nekidőlve az ajtófélfának.
Ez nem lehet igaz!!!Louis William Tomlinson...........az elrablóm!"



Ha tudom,hogy ő is itt van biztosan nem jövök el.Hogy lehetek ilyen szerencsétlen,hogy pont akkor bukkan fel újra amikor már épphogy elfeledtem a múltat.A rohadt életbe.Gondolatmenetemet Mark szakította meg.
-Maggie ő itt a fiam Louis.Már alíg várta,hogy végre találkozhasson veled.-mosolygott rám kedvesen majd elindúlt az emelet felé.-A csomagjaitokat felviszem.-mondta és már el is tünt 
az emeleten.Én meg teljesen úgy éreztem magam mint aki épp most tért vissza a pokolba.
Pffff..............ilyen az én formám.
Kótyagos fejjel követtem a többieket a nappaliba és amíg  mindenki elhelyezkedett én Louis mellé léptem "bemutatkozni",persze tudom,hogy ő rabolt el meg minden,de nem tudhatják meg  Johannáék,hogy mit tett a drágalátos fiacskájuk.........nem tőrhetem össze a szívüket.
-Szia.Maggie vagyok.-nyújtottam felé a kezem egy mosoly kíséretében......persze áll mosoly volt,de ő ezt nem tudhatta.
-Szia.Én meg Louis,de gondolom már ismersz a tv-ből-vigyorgott rám és megrázta a kezem.
-Őőőőőőő hát bocsi,de nem láttalak egyszer sem a tv-ben-nevettem el magam kissé kínosan
-Mi???De biztos hallottál már a One Directionról ugye??
-Hát......izé....anyukádék mesélték,hogy egy bandában énekelsz,de még nem hallottam egy zenéteket sem.......bocsi.-fejeztem be és elkezdtem a cipőmet kémlelni,hogy ne láthassa meg,hogy nevetek rajta.
Persze,hogy hallottam már a One Directionról csak nem érdekelt annyira,hogy meghallgassam a zenéjüket.
Louis kissé feszülten leült az egyik fotelbe én pedig a kanapén helyezkedtem el Johanna mellett.
Minden féléről beszéltünk.Pl:milyen a suli?Meddig maradok?Mi lesz a kaja?.......Meg ilyen átlag dolgokról,de észrevettem,hogy akármiről beszélünk Louis egyfolytában engem bámul........olyan elgondolkodó fejet vágot,de hogy mi baja lehet azt nem tudom.Beszélgetésünk közben Johanna kiment,hogy megnézze az ételt és pár perc múlva kiszólt a konyhából.
-Lányok tudnátok segíteni egy kicsit?-kérdezte az ajtón kibámúlva Johanna.Én egyből felálltam,hogy segítsek neki,de mosolyogva leintett,hogy maradjak csak a helyemen így Fizzy,Lottie és az ikrek mentek segíteni.
Amint kimentek kínos csend állt be............és csend volt........még mindig csend,de aztán Louis megtőrte azt.
-Nem ismerjük mi egymást?-kérdezte kínos mosollyal az arcán
-Louis szerintem ismersz.......pár órával ezelőtt mutatkoztunk be-nevettem el magam hátha átterelődik a téma,de nem,mert folytatta
-Nem,nem úgy hanem régről.............olyan ismerős vagy,de honnan?-kérdezte.Ne!Ne!Ne!Csak ne jöjjön rá,hogy ki vagyok.Ha rájön nekem végem.De nem kellet tovább izgulnom,mert csengettek.Louis felállt a fotelből és elment ajtót nyitni.A következő pillanatban hangos nevetést hallottam a hátam mögül ezért felálltam és elindúltam a bejárat felé.Négy ismeretlen fiúval találtam magam szemben és persze Louval.
Amikor észrevették,hogy én is ott vagyok abbahagyták a nevetést és elkezdtek bemutatkozni.
-Csá.Én Zayn vagyok.-puszilt meg mosolyogva a fekete hajú,barna szemű srác,hírtelen azt sem tudtam,hogy mi történik még csak válaszolni sem tudtam,mert jött a következő.
-Szia.Én Niall vagyok.Örülök,hogy találkoztunk.-ölelt át a szöszi srác és odéblépet,hogy odaférjen hozzám a következő srác.
-Hello.A nevem Liam.-rázott velem kezet a barna hajú srác,de ő sem maradt sokáig,mert már jött is a következő.
-Szia cica.Én Harry vagyok.És lenne egy kérdésem.........kivel alszol ma este??-kérdezte szemtelenül a göndörke amire Louist és Liamet kivéve mindegyik srác elkezdett nevetni,bár ezt a kérdést én sem tartottam valami viccesnek.Pff........hülye.
Mindannyian bementünk a nappaliba és elhelyezkedtünk a kanapén én Liam és Niall közé kerültem amit nem is nagyon bántam,mert eddig ők ketten voltak a legszimpibbek.Bár mintha úgy láttam volna,hogy Louisnak nem nagyon tettszet,hogy mellettük ülök.Biztos csak rosszul láttam.Nem sokat beszélgettünk,mert Johanna kijött a konyhából és köszöntötte a fiúkat így egyszerre ültünk le az asztalhoz ebédelni.Jéééé Mark mikor jött be mind egy leültünk és elkezdtünk enni.
Az ebéd valami isteni volt karácsonyra pont alkalmas.Johanna nagyon  finom ételeket tud készíteni,de ez  az eddigieket is túlszárnyalta.

Félretéve a múltat kezdtem jól érezni magam,már nem voltam olyan feszült mint eddig.Mivel ma van Louis szülinapja ezért kapott pár ajándékot ebéd után.És mivel tudtam,hogy ma van a szülinapja(Lottie mondta még otthon)bár nem tudtam,hogy mit szeret ettem neki egy üveg pezsgőt azaz anya vette meg mivel még nem vagyok nagykorú nem adják ki nekem az alkoholt,de úgy tünt Lou örűl az ajándékoknak.
Miután befejeztük az ajándékozást Lottie szólt,hogy indúljunk öltözni.Én nem tudtam,hogy minek áttöltözni ezért követtem őt a szobájába ahol Mark letette a bőtöndjeinket.
-Lottie minek kell áttöltözni?-kérdeztem meg tőle a szobájában.
-Miért így akarsz jönni a buliba??-kérdezte meglepetten.
-Mi??Milyen buli?
-Louis szülinapi bulija.Nem szóltam??-kérdezte elgondolkodva
-Neeem!-akadtam ki teljesen barátnőm feledékenységén.
-Oké.Nyugi adok valami ruhát estére vagy hoztál magaddal??
-Nem Lottie,nem hoztam mivel azt sem tudtam,hogy hoznom kéne.-ezután Lottie csendben maradt és elkezdett kutakodni a szekrényében,majd kivett két szuper ruhát.

                                                                          ( Enyém)


                       

                                                                         ( Lottie-é)

Nem volt sok kedvem a bulizáshoz,de nem akartam Lottie-t egyedűl hagyni a fiúkkal szóval felöltöztem,kisminkeltem magam és Lottieval együtt visszamentünk a fiúkhoz.
Mindegyikőjüknek leesett az álla amikor leértünk és ezt kárpótlásnak vettem a beszólásokért.
-Nagyon szépek vagytok lányok-ölelt meg minket Johanna és Markot átkarolva elindúltak az emeletre
-Jó mulatást-szólt vissza Mark a válla felet
-Indúlhatunk?-kérdezte Harry rekedtes hangon ami nagyon vicces volt az arcszínéhez párosodva,amit a rákok színéhez párosítanék.Bólintottam és mindannyian kimentünk és beszálltunk a kocsiba.Én Zayn és Louis mellé kerültem ami kissé idegessé tett.Amikor a klubhoz értünk tátva maradt a szám.

5.rész:Megint ő?

Sziasztok.Bocsánat,hogy eddig kellet várnotok a részre,de nem kerültem gép közelbe.Azért remélem,hogy tetszeni fog.Egyébként mindenkinek Boldog ünnepeket kívánok.Kérlek szépen kommizatok és iratkozatok fel.Jó olvasást és kommizást.Sziasztok.

                                       


                                                             1 év múlva.........


A csengő hangjára ébredtem.Fáradtan megnyomtam a telefonom gombját,hogy megnézhessem mennyi az idő és izgatottan kiugrottam az ágyból.Ez Lottie lesz.Úristen!!!!Végre eljött már ez a nap is.
Lottiet  nemsokkal azután ismertem meg miután ideköltöztünk,nagyon kedves volt és mivel még nem ismertem rajta kívül senkit így vele töltöttem időm nagy részét.Nagyon jó barátnők lettünk és mindig megbeszélünk mindent egymással.És most eljött,hogy vele és a családjával töltsem az ünnepeket.
Már többször ott aludtam náluk és nagyon megkedveltem a családját.Az anyukája valami fantasztikus sütit tud sütni és nagyon kedves velem szerinte én olyan vagyok neki mint a "negyedik lánya".
Ezt akkor mondta amikor utoljára ott voltam náluk,annyira meghatott ezzel,hogy majdnem elsírtam magam.
A hugai is nagyon jó fejek az ikrekkel sokat játszottam és Fizzyt is nagyon megkedveltem.
És az apukájuk.......nah ő az az ember aki mindig megtud nevetetni.Kis idő alatt megszerettem mindenkit a családjában kivéve a bátyját.Akárhányszor náluk voltam őt mindig csak gyerekkori képeken láttam,már nagyon kíváncsi vagyok,hogy ki ő.Lottie és a családja annyit áradozott már róla,hogy szinte vele alszok el.
A neve Louis és állítólag ő a legviccesebb a családjukban.....hát én ezt nem tudom elhinni szerintem Marknál nincs viccesebb,de kitudja lehet hogy a pletyka igaz :D Legfőképpen Louis miatt megyek,már nagyon kíváncsi vagyok rá.
Izgatottan felöltöztem és lesiettem kinyitni az ajtót.Lottie boldogan a nyakamba ugrott és nyomot egy puszit az arcomra.
-Szia neked is-öleltem vissza és bementünk a konyhába.
-Kérsz valamit??Inni,enni??-kérdeztem izgatott barátnőmet,aki mióta megérkezett egyfolytában mosolyog.
-Inni,köszi.-kivettem a hűtőből egy doboz narancslevet és töltöttem két pohárba,de Lottie egy pillanatra sem hagyta abba a mosolygást,ami már kezdett idegesíteni
-Na jó mi van???-kérdeztem rá jókedvére amit 1-perc múlva meg is bántam
-ÚÚÚÚÚÚ képzeld Lou hazajön  karácsonykor és beszéltem vele telefonon azt mondta,hogy itthon lesz az ünnepek alatt és nem megy sehová. Végre megismerheted,hidd el tök jó fej és szilveszterkor együtt megyünk bulizni és......-és elkezdett áradozni,hogy mit fogunk csinálni meg hogy szilveszterkor a többiek is velünk lesznek és nagyából  ezzel ment el 2-óra így eljőtt az idő,hogy elindúljunk a reptérre.
-Anyukádtól nem köszönsz el??-kérdezte Lottie az ajtóban
-Nem,nincs itthon.-mondtam kissé letőrten.Miután ideköltöztünk anya magányosnak érezte magát apa nélkül szóval érkezésünk után 2-hónappal hozzáment egy ügyvédhez Tristanhez.Azóta minden idejét vele tőlti,így én majdnem mindig egyedül vagyok itthon,de már megszoktam.Nem is vártam volna el anyámtól,hogy 10-percre elszakadjon Tristantől és elbúcsúzon a lányától akit hetekíg nem fog látni.......áááá dehogy,hiszen nem arra  való egy anya,hogy gondoskodjon a lányáról.Na,mind egy.
Betettük a csomagjainkat a taxiba és elindultunk a reptérre.A fél órás út csendben telt,de miután felszálltunk a gépre nem bírtunk csendben maradni.Többször ránk szóltak a stewardessek,hogy maradjunk csendben mert zavarjuk a többi utast,de valamiért mindig elnevettük magunkat.Fogalmam sincs,hogy a stewardess fejétől,miközben az arca úgy váltogatja a szineket mint a szivárvány vagy az előttünk ülő kisfiútól aki egyfolytában egy kecskét utánozott......és  még azt hittem,hogy unalmas lesz ez a repülőút.
A nevetésünk kezdett alábbhagyni,viszont ezután annyira éhes lettem,hogy megettem két szendvicset,valamennyi salátát és gyümi levet ittam hozzá,de ha ez még nem lenne elég még kértem egy adag habos sütit.........és nagyon finom volt :D
Miután megettem mindent Lottie-ra néztem hogy megkérdezzem mikor érünk oda,de már aludt szóval lejjebb csúsztam az ülésemen és kibámúltam az ablakon.Annyira elbűvőlt a kilátás,hogy észre sem vettem,de elaludtam.......

**********
Nem tudom,hogy mennyit aludhattam,de arra ébredtem fel,hogy a pilóta beszél a bemondóba,hogy csatolják be az öveiket,mert a gép landolni készül.
Megtettem amit a pilóta kért és pár percel később már Lottie mellet álltam,bőröndel a kezemben.
-Nem sokára megjön értünk apa addig üljünk le.-mutatott Lottie a váróban lévő székekre,de nem kellet leülnünk,mert a következő pillanatban megláttam Markot aki mosolyogva sietett felénk.
-Szerintem nem érdemes leülni-mutattam Mark felé aki időközben mellénk ért
-Lányok-köszöntött minket egy-egy öleléssel Mark
-Indúlhatunk??-kérdezte miután elengedte Lottiet is.
-Igen-vágtuk rá egyszerre Lottieval majd hatalmas nevetésben tőrtünk ki.Mark felvett a főldről két bőröndött és elindult a kijárat felé,mi pedig követtük őt a többi cuccal a kocsihoz.Amint beültünk Lottieval hátra Mark elkezdett beszélni.
-Már nagyon hiányoltunk Maggie azt hittük múltkor is,hogy jössz,de csak Lottie jöt.Viszont nagyon örülök,hogy most itt vagy Doncaster-ben így legalább megismerheted Louist.-mosolygott a visszapillantóba és pár percel később leállitotta az autó motorját......megérkeztünk.
-Menyetek csak előre,majd én beviszem a holmitokat-mondta Mark és Lottieval bementünk a házba a kisebb csomagokkal.
-Megjöttünk!-kiáltotta el magát Lottie és pár másodpercen belül mindenki körülöttünk volt.Az ikrek a karomat rángatták,hogy menjek nézzem meg a karácsonyfát,Johanna a lányokat próbálta leszedni rólam,Fizzy pedig Lottiet ölelgette.Ez az egész olyan vicces volt,hogy nem bírtam tovább és elnevettem magamat.
De azonnal lefagyott az arcomról a mosoly amikor megláttam,hogy ki van nekidőlve az ajtófélfának.
Ez nem lehet igaz!!!Louis William Tomlinson az elrablóm!

4.rész:Otthon,édes otthon.

                                                  "Szállj a magasba és érd el a céljaidat."




"Rendben.Elengedlek..............de vannak feltételeim."

Láttam az arcán az ijedséget.Karjait védelmezően maga elé fonta ami enyhén megemelte melleit.
Vágyakozva nyaltam meg alsó ajkam,amit úgy tűnik észrevehetett,mert karjait visszaengedte magamellé és tett egy lépést hátra.Halkan kuncogtam rajta amire egy szúrós pillantás volt a válasza.
Szemem végigsiklott testén amire akaratlanul is fantáziaképek ugrottak be.
Vajon milyen lehet az ágyban?Kéjes nyögések között a nevemet kiáltja és én egyre gyorsabb és gyorsabb leszek,aztán szinte egyszerre.......
-Mik a feltételek?-szakított ki ábrándozásomból.Végül is lehet,hogy jobb ha nem tudom mi tőrténe AKKOR.Mégiscsak 16-éves és valószínűleg még szűz.Nem lenne valami okos döntés ha elvenném tőle az ártatlanságát,legalább is tőle nem.

*Maggie szemszöge*

-Hahóóóó!Mik a feltételek?-kérdeztem meg másodszorra kicsit félve.Lehet,hogy nem bántott úgy igazán,de akkor sem bízom meg benne.Kitudja,mit talált ki.Félek a válaszától.Lélegzett visszafojtva vártam,hogy megszólaljon és amikor beszédre nyitotta száját nagy levegőt vettem..........felkészűltem.
-Nem tudod,hogy kik raboltak el.Nem láttál semmit,nem tudod,hogy hol tartottunk fogva,hogy miért raboltunk el,szó szerint semmit sem tudsz rólunk, semmit értetted?!-kérdezte mire alig észrevehetően bólintottam.-Ha megtudom,hogy csicseregtél és hidd el megfogom tudni,akkor nem állok jót magamért és ha már apád nincs anyád sem lesz.......megérteted???-mondatára egy könnycsepp gőrdűlt le arcomon.
-Ezt nem teheted!Az anyámat ne csak őt ne,már csak ő maradt nekem!-ordítottam el magam,de meg sem rebbent.........ez komolyan gondolja.
-Figyelj,esküszöm nem nyúlok egy újjal sem az anyádhoz ha tartod a kis pofikádat........megértetted??
-Igen-nyögtem ki végűl és lehajtottam a fejem,hogy ne lássa meg könnyeimet.Ennél rosszabb már nem is lehetne az apám meghalt és ha nem tartom magam az alkuhoz az anyámat is elveszítem.A rohadt életbe ez nem normális!!!
-Induljunk.-mondta és elindult vissza a házhoz.
-Hova??-kaptam fel a fejem és utána siettem.
-Haza akarsz menni,vagy nem?-kérdezte kíváncsi fejel.
-É..én igen haza akarok menni,de te fogsz hazavinni?
-Nem,haza is sétálhatsz ha akarsz csak 20 km.-mondta mosolyogva.Én nem mosolyogtam vissza rá,még csak viccesnek sem tartottam.Ennek,hogy van ilyen jókedve mindezek után??Megfenyeget aztán meg úgy csinál mintha semmi sem tőrtént volna pfff...........rohadt,képmutató dög.
Beszáltunk az autóba és csendben ültünk egymás mellet.Egyikünk sem szólt semmit,de nekem már tök mindegy volt,hogy beszélünk-e.Jó magasról leszarom,hogy mit gondol már nem érdekel,elenged és most csak ez számít.
A város elején lehúzódott az út szélére és megállt.
-Most meg mi van?-kérdeztem felháborodottan.
-Te nem gondolod komolyan,hogy haza furikázok veled.Ennyire hülye azért nem vagyok.-kiszálltam a kocsiból és becsaptam az ajtaját.
-Hééé!Csak óvatosan,ne bántsd a kocsim!-rivalt rám amire kissé összerezzentem.
-Akkor amit megbeszéltünk-jött át az én oldalamra.Már épp indúltam volna,de visszahúzott maga elé.
-Ne tudjam meg,hogy beköptél....tudod mi fog tőrténni ha rájövök.Ugye???
-Igen.Nem fogom elmondani senkinek......ígérem.-már nagyon megakartam szabadulni tőle,de nem engedett el,fogva tartott karjai közt mintha csak a tulajdona lennék.Kérdőn néztem fel rá,de válasz helyett ajkait az enyéimre tapasztotta.Küzdöttem ellene,de gyengének bizonyultam,nyelve bejutott és forró táncba kezdett enyémmel.Tudtam,hogy nem szabadna ezt tennem,hogy elkéne taszítanom magamtól,de már nem tudtam ez az érzés teljesen elkábított.Levegőhiány miatt elszakadtunk egymástól és kicsit szédűlve az előbbi miatt elindúltam hazafelé.

****************
Nem tudom,hogy mennyi idő alat értem haza,de amikor felnéztem már a házunk előtt álltam.
Elindultam az ajtó felé és amikor beértem teljesen lesokkolódtam.A házban minden szanaszét hevert ruhák mindenűtt,dobozok,bennük mindenféle kacat,porcelán,képek.Majdnem minden bevolt dobozolva.
Nem értettem ezt az egészet......mi a franc folyik itt??Elindultam megkeresni anyát és végűl a szobájában találtam rá amint a dobozokba pakolgat.
-Anya..........mit csinálsz??-szólaltam meg halkan,alíg hallhatóan.De anya így is meghallotta.
Megpőrdűlt a tengelye körűl és szinte futva a nyakamba ugrott.Már zokogott és ezt látva nekem is megindúltak könnyeim.Kicsit eltólt magától és szipogva megszólalt.
-Maggie.....tényleg te vagy az??Óóóóó  kicsim annyira agódtam miattad.Azt hittem soha többé nem láthatlak.Annyira féltem,hogy te is.......-de nem fejezte be mondatát,mert újból zokogásban tőrt ki.
-Semmi baj anya tudom,hogy mi tőrtént,de héééé én itt vagyok és együtt átvészeljük ezt az egészet.-bíztatam zokogó anyámat aki látszólag megnyugodott és elkezdett kérdezgetni.
-Mi tőrtént?Bántottak?Ugye nem nyúltak hozzád?Mit csináltak veled?Láttad az arcukat?Miért vittek el?Várj......hányan voltak??-fejezte be.Én mindenre azt válaszoltam,hogy nem tudom,nem láttam,nem emlékszem.Szőrnyű volt félre vezetni őt,de muszáj megvédenem.Mire mindent áttbeszéltünk a rendőrökkel,mert ugye anya elvitt oda,hátha ők többet megtudnak az elrablásomról(de ők sem jártak sikerrel),már csak egy kérdés foglalkoztatott amit fel is tettem anyának.
-Miért van tele a ház dobozokkal?-kérdeztem rá az egyértelműre.De válasza megrémített egy kicsit.
-Párizsba költözünk.-mondta boldogan,de én cseppet sem voltam úgy feldobva a hírtől mint ő.Mi???Mi az,hogy elköltözünk??

3.rész:Engedj el......kérlek

Sziasztok.
Már régóta felakartam tenni ezt a részt,de csak most jutottam el odáig.Úgy tervezem,hogy a részeket hozom amikor csak tudom,de még semmi sem biztos csak annyi,hogy nem fogom megígérni,hogy  holnap hozom a kövit,amikor tudom,hogy nem valószínű,hogy hozom.Ezért majd akkor hozom amikor tudom,de egyébként ha komiztok akkor rásegítetek a gyorsításra,mert ha látom,hogy érdekel titeket akkor ez valami löketet ad az íráshoz.Szóval ha azt szeretnétek,hogy minél hamarabb hozam a következő részt,akkor lécci komizatok és akkor igyekezni fogok vele.Meg amúgy is ha van kedvetek akkor is komizatok már lécci mert nagyon érdekel,hogy mennyien foglalkoztok a blogommal.
Bocsi,de ez a rész eléggé rövid lett,azért jó olvasást/komizást.Köszi.
Sziasztok.

                                               "Ha eldöntesz valamit,ne félj elindúlni az úton"






Reggel az "ágyamban" ébredtem.Küszködve kivánszorogtam a fűrdőbe és a tükőrbe nézve megijedtem saját magamtól.A szemem alati részt sötét foltok díszítették,a szemem a sok sírástól tiszta vörös volt és az ágyam televolt használt zsepivel......amit igazából nem emlékszem,hogy mikor használtam.Olyan voltam mint egy rongybaba.
Nem is tudom a tegnap elég homályos a számomra,kevés dologra emlékszem.
Amire emlékszem az,hogy lementem a lépcsőn és a konyhaajtó bevolt zárva,hallgatózni kezdtem és........és hirtelen minden beugrott.
A beszélgetés,az igazság a sírás........a fájdalom az apám halála.
Egy könnycsepp folyt végig az arcomon,de mielőtt jött volna a többi,vissza fojtottam őket és felöltöztem.
Kimentem a fűrdőből és egy nagy sóhaj kíséretében lementem a konyhába.
Kék szemű elrablóm kerestem,de nem volt bent ezért  összeszedve minden bátorságom megkérdeztem a másikat.
-Hol van a kék szemű???-kérdeztem mire hatalmas nevetésben tőrt ki.
-Nem tudom........de mintha azt mondta volna,hogy kimegy levegőzni.-mondta kis hezitálás után.
-De várj mit akarsz te tőle??-kérdezte,de mit sem törődve vele kirohantam az ajtón ami ez úttal nemvolt bezárva,különös.Nem kellet sokat keresnem,mert kék szemű elrablóm a háztól nem messze egy fa árnyékában üldögélt. Odasétáltam mögé amit valószínűleg észre sem vett,mert amikor megszólaltam megugrott egy kicsit.
-Beszélhetnénk?-kérdeztem félénken amire  kíváncsi tekintettel felállt és egy bólintással válaszolt.
-Tudom,hogy elraboltatok és ez alat az idő alat megkedveltelek egy kicsit-győzelem ittas mosoly ült ki az arcára de összetőrve őt folytattam-tudom,hogy miért raboltatok el,hogy bosszút akartál állni az apámon azért amit tett és azt is tudom,hogy én voltam a fegyver amivel fájdalmat tudtál neki okozni,de már nincs miért itt tartanod.Az apám-csuklott el a hangom-meghalt,és már nem tudsz neki fájdalmat okozni akármennyire is szeretnéd.Kérlek..........engedj szabadon,kérlek.-néztem a szemébe miközben egy könnycsepp folyt le az arcomon.Sós ize mardosta az ajkaim,ahogy megéreztem a többi könnycseppet az első után folyni.Próbáltam visszafolytani őket,de már nem tehettem semmit.
Láttam a zavart a szemében,ahogy elgondolkodott a hallottakon.A könnyek csak nem fogytak el,de még mindig vártam válaszát.Ha nem enged el akkor megszököm.


*Louis szemszöge*

Most meg mi a faszt tegyek?!És ha elengendém??Nem az túl kockázatos lenne mi van ha feljelent?Bár a nevem nem tudja az arcomat már látta és tuti,hogy amint megszabadúlt tőlem a rendőrökhöz fog rohanni.
De nem tarthatom örökre bezárva azt még ha akarnám sem tenném meg vele.
Eleget szenvedett már így is.Az apja halála meg minden.
A francba......miért kell nekem mindig valami hülyeséget csinálnom?
Muszáj megttenem,nem tarthatom bezárva.
Hangosan sóhajtottam egyet és kimondtam amit gondoltam.
-Rendben.Elengedlek............de vannak feltételeim.

2.rész:Elvesztettem és soha nem látom viszont

Sziasztok.Mivel MIKULÁS van úgy gondoltam,hogy örűlnétek egy új résznek ezért elkezdtem írni és ez lett belőle.Nem nagyon tudom,hogy milyen lett,mert a saját munkámat 
nem nagyon szoktam értékelni,de remélem,hogy ti megteszitek helyettem.
Úgyhogy kérlek titeket komizatok légyszííííí.Nagy szükségem lenne arra,hogy tudjam mit gondoltok a blogrol,a tőrténetről,mert ha senki sem ír semmit akkor tuti a legrosszabb fog az eszembe jutni.....onann tudom,mert ez mindig így van velem.Szóval kérlek titeket írjatok pár kommit.Ez most így sikerűlt jó olvasást.
Sziasztok.

                             "Amikor megkapsz mindent  még nemtudod,
                                   hogy milyen érzés az elvesztése" 





"A szívem hevesebben kezdett el verni amikor meghallottam a beszélgetésük lényegét.........én???"

Mit akarnak tőlem?????Egyre kíváncsibb lettem,hogy mit beszélnek ezért egyre jobban az ajtóhoz tapadtam,de akkor........meghallotam egy mondatot ami könyeket csalt a szemembe.

Fájt,úgy éreztem kést döftek a szívembe,hogy belülről szétmarcangol ez az érzés.

Nem akartam elhinni a hallotakat.

Nem akartam,hogy észrevegyenek,hogy megtudják azért sírok mert hallottam mindazt amit a konyhában beszéltek.

A könyek kezdték elhomályosítani a szememet és elkezdtem rohanni az emelet felé.

De akkor már késő volt.

A konyha ajtaja kinyitódott és elrablóim léptek ki rajta.Amint észrevették,hogy én is ott vagyok megindúltak felém és kék szemű elrablóm vissza vezetett a kanapéhoz.

Láttam az arcán a szomorúságot a csalódottságot.

Csendben álltunk egymás előtt egészen addig amíg megnem tőrtem a csendett.

-Hallottam-sutogtam halkan könyeimmel küszködve

-Tesék?-kérdezett vissza.Valószínűleg az előbb olyan halk voltam,hogy nem hallotta rendesen,ezért megismételtem
-Hallottam az előbbitt.
-Mégis mit??-értetlenkedett.Tettette,hogy nem tud róla semmit,de én tudtam,hogy tudja miről beszélek.

-Miért?..........Miért nem mondtad el?Miért úgy kellett megtudnom,hogy hallgatózok?Mit akartál elérni azzal,hogy nem mondod el?Miért csinálod ezt velem?-kérdeztem mostmár zokogva.Elrablóm megfagyva állt előtem lesütött pillákal.Nem tudta,hogy-hogy mondja el amit már tudok.Az eddig hallott dolgok is eléggé felzaklattak,de megkell tudnom,hogy igazat mondott-e az előbb.Muszály úgy hallanom,hogy látom az arcát.
-É...én-kezdett el dadogni bizonytalanúl,majd egy nagylevegőt vett és elkezdett beszélni,mostmár érthetően.
-Maggie az apád.......nah jó.Az apád majdnem egy héttel ezelőt elindúlt otthonról valahova.
Mindez három nappal ezelőt derűlt ki.Azért nem mondtam el,mert így is elég bajod van velem,velünk-mutatott barátja felé-és minden mással.Nem tudtam,hogy-hogy mondjam el és,hogy m....-folytatta volna,de félbeszakítottam.
-Nem érdekel a kertelés....csak mond el az idazat,a lényeget-csuklott el a hangom,de mégis megértette és folytatta.
-Maggie én sajnálom,de az apádnak..... majdnem egy héttel ezelőtt felrobbantották az autóját.És ő is benne űlt.Amikor a mentősök odaértek már nem tudtak rajta segíteni a helyszinen meghalt.
Maggie esküszöm én is csak pár nappal ezelőtt tudtam meg.Én elmondtam volna,......de nemtudtam,hogy hogyan.-fejezte be,de az utolsó pár mondatát már nem hallottam tisztán.
A könyektől már szinte nem is láttam semmit,teljesen elgyengűltem.A lábaim összecsuklottak alattam és a földön kötöttem ki zokogva.A térdem felhúztam a melkasomhoz és átkarolva a kezeimmel ráhajtottam a fejem és úgy zokogtam tovább.
Gondolataimba merűlve ültem ott egyhelyben és csak úgy záporoztak a könyeim,majd hallottam,hogy valaki mellémlép és a következő pillanatban egy kar ölelte át a válamat.
Nem tudtam,hogy ki az,de ebben a pillanatban nemis nagyon érdekelt.Csak az apámra tudtam gondolni,hogy veszekedtünk mielőtt megszöktem volna és,hogy meghalt.......így már nem tudom neki elmondani,hogy mennyire sajnálom ezt az egészet és hogy nagyon szeretem.
Elvesztettem az egyik személyt aki fontos volt számomra és ez fájt.
A sok sírástól elfáradtam és egy pillanatra lehunytam a szememet,de tényleg csak egy pillanatra........vagyis csak szerintem mert a szemeim egyre nehezebbek lettek és két pislogás után már anyira elnehezedtek pilláim hogy nemis nyitottam ki többet a szemem mert elaludtam.

1.rész:Félelem

Sziasztok!Bocsi,hogy nem tettem már fel hamarabb a rész de sok dolgom volt meg beteg voltam.
Remélem hogy tettszeni fog és bocsi a hibákért de este van és nagyon fáradt vagyok,nincs több erőm mára hogy még egyszer áttnézem és kijavítsam a hibákat.
Ha megkérhetlek titeket írjatok már lécci pár kommentet mind egy hogy milyet csak szeretném tudni hogy mit gondoltok a blogomról.Lehet jó vagy rossz.Várom a kommenteket.
Na jó nem húzom tovább az időt jó olvasást.Sziasztok!

Sötétség.Az első dolog amit észrevettem.
Nem tudtam,hogy hol vagyok.Nem tudtam,hogy mit akarnak tőlem.
Féltem,hogy bántanak,féltem az elrablóimtól és mindentől ami ezen a helyen rám várt.
Szuszogást hallottam a közelemben,próbáltam felálni,de valami visszarántott amitől a földre zuhantam.
Cipőkoppanásokat hallottam amitől kirázott a hideg.......valaki közeledik felém.
A következő pillanatban az a "valaki" levette a szememről a kendőt így láthattam az elrablóm arcát.
Vagyis csak azt hittem,hogy látom,mert amikor az arcára néztem észrevettem hogy maszk van rajta.
-Eresszen el!!-ráncigáltam a kötelet a kezemen ami az ágy lábához volt kötve.
Elrablóm megsem moccant állt felettem mint a szobor,gúnyos mosolyal az arcán.....már amenyitt láttam belőle.Anyira ráncigáltam már a kezemet,hogy a kötél kezdte vágni a csuklóm ami egyre pirosabb és pirosabb szint vett fel.A karom már fájt de nem adtam fel próbálkoztam tovább.Már a sírás határán áltam amikor a maszkos férfi előhúzott a zsebéből egy bicskát és lehajolt hozzám.
-Mi?!Mit akar azzal?!-kérdeztem hisztérikusan amikor a bicska közeledet felém.Összeszorítottam a szemeim   várva a véget....ami nem jött el,mert elrablóm nem engem hanem a kötelet vágta le csuklómról.
Kihasználva az alkalmat felugrottam a földről és gyomron rúgtam elrablóm.Adrenalintól fűtve rohantam az ajtó felé amit olyan erővel rántottam fel,hogy majdnem kiszakadt a helyéről.
Mitsem törődve kőrnyezetemmel rohantam le a lépcsőn egyenesen a bejárati ajtó felé.
Már éppen nyitotam volna ki az ajtót,amikor egy kéz ragadta meg derekam és elrántott az ajtótól.
Ez nem lehet igaz!!Lábam elhagyta a talajt és hiába ficánkoltam,visítottam egészen a kanapéíg elcipelt.
Szó szerint ledobott a kanapére majd fölémmászva leszorította karjaim.Neki is maszk volt az arcán így csak a szemét és a száját látthatam..... tengerkék szemével lenézet rám és mosolyogva megszólalt.
-Innen nem jutsz ki könnyen,amíg én ittvagyok biztos nem.- mondta határozottan.Mondatára kirázott a hideg és hogy megszabadúljak tőle elkezdtem ficeregni alatta hátha leesik.Aha....gondoltam én,ficergésemre szorosabban fogta csuklóm amire fájdalmasan felszisszentem.Mosolya lefagyott arcárol ahogy meglátta
vöröslő csuklóim.
-Mi a francot csináltatok vele!?Megmondtam hogy ne bántsátok!!-ordította a lépcső felé ahonan a másik maszkos fickó közeledett felénk.Mivel úgytünt hogy nem figyel,rántottam egyet jobb karomon hogy kitudjak szabadúlni alóla és egy óvatlan kézmozdulat miat véletlenül lerántottam róla a maszkot.Tátot szájjal néztem arcát,kék szemét,rózsaszín ajkait,arcvonásait ami ha jól láttam dühött sugárzott.Dühős....ÚRISTEN!!!Mit tettem????Gyorsan kapcsolt,leugrott rólam és már emelte is a kezét hogy megüsön.Ilyedten néztem rá miközben egy könycsepp gőrdűlt le az arcomon.Megmozdúlni sem mertem annyira megilyedtem.
De ahelyett hogy engem ütött volna meg elugrott előlem és egy káromkodás mellett a falba verte öklét.
-Mostmár mindegy....hiszen láttad az arcomat,de nefélj én nem az a gyilkos falyta vagyok-mondta egy grimasz kíséretében.Felrántott a kanapéról és magaután húzott a konyhába.Leültetett és elémtolt egy tál levest.
-Egyél ha nem akarsz éhen halni.-közölte velem majd leűlt elém.Ettem pár kanálal de nemigazán volt étvágyam.Mégis kinek lenne ezek után??Észrevehette hogy befejeztem,mert felált és mellémlépet.
-Mivel nem úgy tűnik hogy éhes vagy és nem hagyhatlak egyedűl ezért muszáj velemjönöd,megmutatom a szobádat és mivel már elég késő van szerintem jobblesz ha lefekszel-sok választásom nemvolt ezért követtem az emeletre.Fúrdalta az oldalam a kíváncsiság hogy miért raboltak el de nem mertem megkérdezni.
Felérve a "szobámba" becsukta magunk mögött az ajtót és beszélni kezdett.
-A szekrényben találsz ruhát,a fűrdőszoba arra van-mutatott egy ajtóra a szobában.Nem szóltam semmit csak csendben álltam előtte.
-Már megint mi bajod???-kérdezte kisé idegesen.Elgondolkodva néztem fel rá majd válaszoltam.
-Mégis mit gondoltál?Hogy a két szép szemedért megbízom majd benned?Elfelejteted hogy elraboltál?Miért bíznék meg benned?Hülye vagy hogy elraboltad az alelnök lányát?-halmoztam el kérdéseimmel.Ő csak csendben állt előtem és lesütötte szemeit.Nem akartam de mégis kicsúszott a számon az a kérdés ami a legjobban foglalkoztatot.
-Miért raboltál el?-kérdésemre felkapta a fejét és enyhén dűhösen megkérdezte
-Tényleng tudni akarod?!-alíg észrevehetően bólintottam,majd folytatta.
-Kb. 10 éves lehettem amikor az anyám jelentkezett egy irodai munkára.Az első pár hónapban még minden rendben ment......de aztán.Egyik este úgy jött hata hozzám és a hugomhoz hogy a szája felrepedve,szeme alatt monoklik és eltört karral nemigazán tudott mit kezdeni magával.Az egyik barátnője pont nálunk volt és bevitte a kórházba ez még mindig semmi mert ezekhez a dolgokhoz egy kisseb agyrázkódás is társúlt de ha ez még nem elég akkor elárulom neked hogy mindemellet megerőszakolták-értetlen tekintetemet látva válaszolt egy olyan kérdésre amit nem mondtam ki hangosan-Az anyám az apádnál dolgozott.-mondta keserűen egy fintorral az arcán.Az utolsó mondatára mintha mindent megértettem volna.Az elrablást.Az erőszakos viselkedést ezt az egészet.
Az apám megerőszakolt egy nőt és aztán félholtra verte???Ez nem lehet igaz.Ez biztos csak egy vicc.
-Mond hogy ez nem igaz!Mond hogy csak hülyéskedtél vagy hogy ez az egész csak egy álom!!!-rázogattam elrablóm.Az első könycsepp legőrdűlt az arcomon amit hamar követtek a társai.
-Sajnálom de nem mondhatom-húzott magához és nyugtatóan simogatta a hátamat
-Szerintem feküdj le aludni,az jót fog tenni.-még mindig nem hittem el hogy az apám ezt tette de miután elrablóm kiment hallgattam rá és lefeküdtem az ideiglenes ágyamba.Nemtudom hogy mennyi időbe telhetett de kis idő múlva elnyomott az álom.



                                                            EKÖZBEN


Maggie szülei észrevették hogy eltünt a lányuk ezért felhívták a rendőrséget.
Nemsokkal később egy rendőr autó  állt meg a ház előtt és kiszált belőle két rendőr,becsengettek és a szülők beiinvitálták őket.
A halban a rendőrök felvették a szülők vallomását és behívták őket másnap reggel 10-re az őrsre.
A szülők azon a véleményen voltak hogy csak az egyikőjük megy el másnap a rendőrségre,ha a lányuk mégis hazajön egyikőjük legyen itthon.
Kikisérték a rendőröket és feldúltan mentek aludni.



                                                1 HÉTTEL  KÉSŐBB

*Maggie szemszöge*

Az elmúlt hét alatt többször megpróbáltam elszökni de soha nemjutottam ki a kapun.
Az elrablóim nagyon figyeltek arra hogy ne jussak ki a házból.Amikor egyedűl hagytak akkor is rámzárták az ajtókat sőt.....még az ablakokat is.
Reggel a "szobámba" beszűrődő fényre ébredtem fel felvettem az ágyam melleti köntöst és halkan leosontam a lépcsőn.A bejárati ajtó még mindig televolt lakatokkal.Igen lakatokkal mert nemakarják hogy kijussak ezért több zár van az ajtón mint az egész házban akárhol.
A konyha felé vettem az irányt hogy megreggelizzek,de megtorpantam az ajtó előtt amikor hangokat hallottam kiszűrődni rajta.
A kék szemű elrablóm beszélt valakihez.Érdekelt hogy mit beszélhetnek,meg mit ne mondjak kíváncsi természetű vagyok ezért oldalralökve a hajamat az ajtóhoz közelebb hajolva hallgatózni kezdtem.
A szívem hevesebben kezdett el verni amikor meghallottam a beszélgetésük lényegét...........én???

Sziasztok!

Sziasztok.
Nemsokára hozom az első részt,már kíváncsi vagyok hogy mit fogtok hozzá szólni.
Nyugodtan írhatok alá akár rosszat,akár jót csak légyszi írjatok mert szeretném tudni hogy mit gondoltok a blogrol.
Csak ennyit akartam mondani.
Sziasztok. *-*

Prológus

-Nem!-mondta egy határozott női hang.
-De miért nem?!16-éves vagyok!Miért bántok velem gyerek ként?!Tudok vigyázni magamra!
-Nem vagy gyerek?!?Pedig úgy viselkedsz,mintha az lennél!Maggie még csak 16 vagy!Nem fogunk elengedni az éjszaka közepén egy buliba!-emelte fel a hangját-Tudod milyen veszélyes lenne ha teljesen egyedűl kimennél?Maggie akármi tőrténhet veled egyedűl!!Még a végén bajod esik!!!-mondta Jemma felháborodottan.
-ANYA!!Én csak egy kicsit a barátaimmal szeretnék lenni.Ez olyan nagy bűn??Csak erről az egy estéről lenne szó.Igérem,hogy többett nem kérlek meg semmire csak most az egyszer engedj el.Lécci!!!
-Nem érdekel!Nem mehetsz sehová!Főleg nem egy buliba!!
-Dehát én egyszer sem mondtam,hogy egy buliba szeretnék elmenni!!!-emeltem fel a hangom,hogy felfogja-
Soha nem engedsz semmit!!Ha tényleng szeretnél akkor nemlennék bezárva!!Úgy viselkedsz velem mint egy bőrtönőr!!!!-vágtam a fejéhez.Anya egyből elhallgatott,már kezdtem azt hinni,hogy sikerűlt megtőrnöm,de a kárőrvendés hiábavaló volt mert egy dűhös arcot pillantottam meg anya háta mögött.
-Maggie Adriana Withmore!!Ne beszélj így az anyáddal !!!-mondta James majd idegesen folytatta-
Nem mehetsz sehová!!Menj fel a szobádba és higgadj le.Vacsora fél óra múlva és mégegyszer megne halljam ezt a témát.-parancsolt rám apám.Könyvisszafolytva rohantam fel az emeletre majd egy nagy lendülettel becsaptam magammögött az ajtót.
Nem tilthatják meg,hogy elmenjek.Bepakoltam magamnak egy kistáskába a szükséges dolgokat és kimásztam az ablakon.Viszonylag egyszerű dolgom volt mert az ablakomnál volt egy nagy diófa amire könnyű volt átmászni.Az őrökkel nehezebben bírtam mivel mindegyik kapunál legalább két őr áll ezért cselhez kellet folyamodnom.Nagy szerencsém volt mert amikor a hátsókapuhoz értem észrevettem hogy kettő helyett egy őr áll ott.Haha mavan az FB döntő.Egy kis kekszet találtam a tatyómban amit a házőrző kutyák elé hajítottam így az állatok elkezdtek érte verekedni.Szegények,máskor nem uszítottam volna őket össze,de most szükségem volt a figyelem elterelésre.Az őr meghallhatta az állatok viszálykodását mert egyből odarohant hátha valami betörőt kaptak el.Kihasználva az alkalmat kirohantam a kapun és legalább két utcányit futotam nehogy észrevegyenek.Arra sétáltam amerre a "bulit" tartják és teljesen lefagytam amikor egy fekete furgont pillantottam meg az utca végén.Kissé félve,de tovább sétáltam és amikor már majdnem a furgon mellet voltam két pasi szált ki belőle.A sötétben nem nagyon tudtam kivenni az arcukat,de mivel már kezdtem reszketni a félelemtől gyorsítottam a tempómon.Már majdnem elsétáltam melletük amikor valaki visszarántott a furgonhoz.Ilyedtemben felsikítottam és próbáltam kiszabadulni fogvatartóm karjai közül.....nem nagy sikerrel mert amikor észrevette hogy mire készülök nekinyomot az autó oldalának és a számra nyomott egy nedves kendőt.Tudtam miaz úgyhogy visszatartva a lélegzetem elkezdtem kapálózni.
-Nefélj........nemlesz semmi bajod.Legalábis nem komoly-mondta undorító vigyorral az arcán.Majd elhányom magam tőle...pfújj!Nem bírtam tovább....a levegőhiány teljesen lefárasztott.Muszáj volt.
Nagylevegőt vettem és az utolsó dolog amire emlékszem hogy valaki felemelt..............elájúltam.

Közérdekű!!!

Remélem,hogy tetszeni fog nektek/neked a story.Ez az első blogom és még belekell jönnöm  az írásba,de ha valami változtatást javasoltok akkor kíváncsian várom a véleményeteket.

Lehet akár jó vagy rossz majd meglátom,hogy mit tehetek ezügyben és szeretném ha tényleng kiírnátok,hogy mit gondoltok,mert csak úgy tudok a változtatás javaslatokkal foglalkozni.

Előre is bocsánatot kérek a helyesírási hibákért (biztos van ebben is sok),de remélem hogy azért érteni fogjátok a dolgokat a hibákkal együtt is.

Köszi,hogy elolvastátok,várom a kommenteket.Sziasztok.