2014. február 26., szerda

13/3.rész: Szilveszter előti nap

Sziasztok.Próbáltam minnél hamarabb feltenni ezt a részt,hogy végre jöhessen a 14.rész amiben a szilveszter lesz.Remélem tetszeni fog nektek a rész.Hagylak titeket olvasni,csak arra kérek mindenkit kommizatok,pipáljatok,iratkozzatok fel.Nah jó.Sziasztok.Jó éjt mindenkinek.





"Louis felvett egy sapkát és egy napszemüveget,ami furin nézett ki így télen,majd kiszállt a kocsiból.
Kisegített engem és kézen fogva elindultunk a bevásárló központ felé."





Eddig egy fiú sem akarta megfogni a kezemet.Valjuk be,ha valaki megfogta volna a kezem egy randin vagy suliba menet,tuti kibuktam volna rajta.Eddig majdnem minden pasinak csak ARRA kellettem volna.
Én sosem voltam olyan pasizós csaj.Ha az lettem volna valószínűleg nem lennék most enyire izgatott,hogy Louis a kezemet vogva vezet a bevásárló kocsik felé.
Egy kis érmét húz elő a zsebéből és annak segítségével kitolja a kocsit a többi közül.
Régen kislány koromban amikor a nevelőnőm bevásárólni ment,mindig magával vitt engem is.
A szüleim folyton csak dolgoztak és unalmas volt akár egy órát is velük tölteni,ezért mindig boldogan kísértem el az alkalmazottakat  a boltba.
Az,hogy most visszaemlékeztem ezekre a dolgokra örömöt szerzett nekem és viháncólva,mint egy kisgyerek vettem el Lou-tól a bevásárló kocsit és elkezdtem vele szaladni a központ felé.
Csak szaladtam egyre gyorsabban,ahogy csak bírtam és közben nem bírtam abbahagyni a kuncogást.
Amikor már úgy tünt eléggé felgyorsúltam,felpattantam a bevásárló kocsi függesztő részére és gurultam tovább.
Szerencsémre nem jött egy kocsi sem az úton,ezért biztonságosan áttértem a bevásárló központ bejáratáig.
Visszanéztem a válam felett,hogy meglessem holt tart Lou.
Ám rögtön kiszakadt belőlem a nevetés,amikor megláttam,hogy "példámat" követve felém szágúld egy másik kocsival.
Olyan hirtelen fékezett le előttem,hogy azt hittem fel fog lökni,de amint megbizonyosodtam arról,hogy még élek nevetve besétáltunk a forgó ajtón.
A bevásárló központ csak úgy tömve volt emberekkel,valószinűleg a szilveszteri készülődés miatt.
Louis-ra pillantottam aki idegesen kapkodta a fejét jobra-balra,hogy nem vették-e észre,majd miután lenyugodott elindúlt befelé.
-Maradj mellettem,nem szeretném,hogy elvesz.-sugja oda nekem Lou és áttvág az embereken.
Sietve követem Lou-t az élelmiszerek felé,szinte már futottam utána.
Lou megállt és válogatás nélkül elkezdte beledobálni a különféle dolgokat a bevásárlókocsiba.
Mire észbe kaptam már mindenféle kaja volt a kocsiban,olyan is amiről még csak nem is tudtam,hogy létezik.
Ahogy dobálta a cuccokat úgy haladt tovább a következő és következő sorhoz.
Már volt a kocsiban:több mint 20-chips,6-mártogatós szósz,ki tudja mennyi fagyasztott pizza,legalább 12 doboz nutella,és még mindig csak azokat a dolgokat mondtam el amik a tetején voltak.
Egyre több dolgot hajigált a kocsiba,de egynél megállítottam őt és mielőtt még a kocsiba dobhatta volna,kikaptam a kezéből és rákérdeztem.
-Louis!Mi a fenének a gumi csirke?-kérdeztem hitetlenkedve
-Jó móka.-válaszólta szemtelen vigyorral a képén és beledobot egy másik csirkét és tovább ment az italokhoz.
Fogalmam sincs mi lehet a jó egy csipogó csirkében,de inkább hagyom az egészet,mert ha túl sokat agyalok rajta tuti megbolondulok.
Az a kocsi amit eddig Louis tólt immár színűltig megtelt kajával,szóval ez meg piával lesz teli.-feltételezutem magamban...és igazam lett.Lou két rekesz sőrt tett a kocsimba és addig nem hagyta abba,amig legalább még 3-rekesszel nem gyarapodott a rekeszek száma.
-Szólj ha nem bírod tólni.Szívesen cserélek veled.-fordúlt hátra vigyorogva,várva válaszomra.
Leintettem,hogy nem sztükséges elbírom egyedül is,de amint megpróbáltam Lou után tólni,rájöttem,hogy tévedtem,de mostmár nem adhatom fel.Nem akarom,hogy puhány csajnak tartson.
Dehát a csajok puhányak.-világosított fel tudatalatim,de mit sem törődve velenagy nehezen elindítottam a kocsit Lou felé.
Épp,hogy odaértem Lou máris rakosgatta befelé a különböző szeszes italokat.
Pálinka,rum,vodka,martini,pezsgő.Jack Daniel's....stb.
Hihetetlen,de az italok felét amit bepakolt nem is ismertem.
Aztán jöttek az enyhébb italok,úgyszólván a kísérők:
Kola,szörp,mohitó és még pár dolog.
Lou elindult a pénztár felé a kocsival és én is követtem....volna.
Mostanra az én kocsim is teljesen megtelt,olyanyira,hogy már meg sem bírtam mozdítani.Kicsit kínos volt,de odaszóltam Lou-nak.
-Louis.Én...öhm....nem cserélhetnénk?Nem bírom megmozdítani.-mondom lesütött pillákkal.Hallom,ahogy visszafelé tólja a kocsiját.Ám ahelyet,hogy cserélne velem összeköti a két kocsit egymás előtt és megszólal.
-Maggie,karolj belém és el ne engedj,amig nem értünk vissza a kocsihoz.Megértetted?-kérdezte.Körbenézek a bevásárló központban,hogy mi történhetett amitől Louis hirtelen ilyen óvatos lett.
Megakadt a szemem egy csapat tini lányon akik kíváncsi szemekkel pillantgatnak felénk.
-Mi a baj?-kérdezem meg félve Lou-t.Miközben várom válaszát megfogom a kezét és ő nyugodtan elindul a pénztár felé.
-Azok a lányok.Valószinűleg rájöttek,hogy ki vagyok.-mondja zavartan és beáll a legrövidebb sorba a kasszánál.
-Na és?-kérdezem meg értetlen fejet vágva.-Még mindig nem értem miért olyan nagy baj ez.
-Azért drágaságom,mert ha ők most megrohamoznak minket,akkor pár percen belül többen lesznek.A ruháimat fogják szaggatni,hogy legyen egy emlékük tőlem,és akkor nem jutunk ki inenn egyhamar.
Ráadásul a hír,hogy én itt jártam,felkerül a netre,ideözönlenek az újságírok és holnap pedig az lesz a címlapon, LOUIS TOMLINSON ÉS ÚJ BARÁTNŐJE? Úgye ezt te sem akarod?-mondja suttogva,kétségbeesetten.
Lou nem foglalkozik többet velem sietve pakolja ki a kocsik tartalmát a futószallagra és amint végzet és minden visszakerült a kocsikba,idegesen kifizette a pénzt és megragadva engem,elkezdett kisietni a bevásárlóközpontból.
A bérelt kocsi csomagtartójába bepakoltunk minden holmit és,amint beszálltunk hátra Louis felsóhajtott.
Nem tudtam,hogy mit mondjak neki,csak az ablakon bámúltam kifele és néztem a mellettünk elsuhanó tájat.
A kocsi egyenletes sebességgel haladt az otthonom felé.Már alig vártam,hogy végre hazaérjek és leüljek egy kicsit.Csak egy forró zuhanyra vágytam és egy pihentető alvásra,hogy ne érezzem magam a holnapi bulin ilyen fáradtnak.
Fél órán belül a kocsi megállt a házam előtt és elkezdtük behordani a vásárólt holmikat a konyhába.
Amint készen lettünk beugrott nekem egy nagyon fontos dolog amit eddig nem is kérdeztem meg Lou-tól.
-Hol fogsz aludni?-kérdeztem félénken.Amig azt hittem Lottie fog nekem segíteni nem volt kétséges,hogy nálam tölti az éjszakát,de most,hogy barátnőm helyet Lou jelent meg,már nem tudom,hogy mi legyen.
-Egy hotelban töltöm az éjszakát,kösz a kérdést,de ha megbocsájtasz én most mennék.-válaszolta és elindúlt az ajtó felé.Most mit csináljak?Hívjam meg,hogy nyugodtan aludhat itt?De akkor biztos nem fog bírni magával és valami hülyeséget csinál,ami nekem tuti nem tetszene.
Istenem!!!Az agyam azt mondja "Hagyd elmenni" viszont a hasamban tomboló érzés azt szeretné ha itt maradna.
Mit csináljak?!Mit csináljak?!Mit csináljak?!
..................Oké,eldöntöttem....hagyom menni.Holnap ugyis visszajön.-mondtam magamban,de valami nem hagyott nyugodni.
-Louis várj!-ragadtam meg a karjánál fogva,amivel kérdő pillantását nyertem el.Istenem...Mit tettem?!
-Mit szeretnél?-kérdezi kíváncsi tekintettel.Kicsit hezitáltam,de végül megszólaltam.
-Én..izé....sze-szeretném ha nálam aludnál.-dadogtam kipirúlva.Egy pillanatra lesütöttem pilláim zavaromban,majd nagy levegőt véve visszanéztem rá.
-Azt szeretnéd,hogy veled aludjak?-kérdezi hitetlenkedve.Csak még jobban belevörösödöm beszélgetésünkbe és a fejemet csóválom.Nem akartam két értelmű lenni......mmmm most magyarázkodhatok.
-Nem szeretném,hogy velem aludj.Én csak felajánlottam,hogy nyugodtan a HÁZAMBAN aludhatsz,ha szeretnél.Van elég szoba.-mondtam,direkt kiemelve a "házamban" szócskát.
-Nem is tudom....nem szeretnék neked gondot okozni.-feleli zavartan
-Nem is okoznál.Nem vagy már csecsemő,kitudod magad szolgálni.És egyébként is jottesz egy kis társaság.
-Rendben,akkor itt maradok.-válaszol egy fülig érő mosoly kíséretében.
Bementünk a konyhába és amig Lou leült egy bárszékre én kaját kínálgattam neki....persze nem abból amit másnapra vettünk.
-Müzlitt?-ráztam meg előtte a csokibogyós finomságot és bólintására tettem ki a pultra két tányért.
Megborítottam a dobozt és a golyók megállás nélkül peregtek a tálba.Ugyan ezt a műveletett megcsináltam a másik tányérral is,majd mindkettőbe öntöttem tejet és leültem Louis mellé.
A csokibogyók elkeztek szétmálni a számban édeskés ízt hagyva maguk után.
Nyugodtan ettem és kiélveztem a csoki ízét,de rögtön megállt a kezemben a kanál,amikor észrevettem,hogy Louis engem tanulmányoz és még csak hozzá sem nyúlt az ő müzlijéhez.
-Mi a baj?Nem vagy éhes?-kérdeztem,miközben folytatom az evést.Lou a fejét rázva rám mosolyog és elkezdi kanalazni a golyókat.
Miután befejeztük az evést betettem mindkét tányért a mosogatóba és otthagytam őket,gondolván,majd később elmosogatok.
Lou-val bementünk a nappaliba és míg én a kanapén,ő a mellette lévő fotelban foglalt helyet.
Rövid csend után sem szólalt meg egyikőnk sem,így gondoltam bekapcsolom a tv-t.
Kapcsolgattam egy kicsit az adások között,de nem találtam semmi érdekesett,pedig már kétszer végigmentem minden adáson.Megálltam az AXN-nél amin épp a Szellemekkel suttogó ment.Régen sokat néztem,de mostanra már nem értem,mit szerettem benne annyira.
-Hallottam,hogy kistestvéred lesz.-mondta Louis kiszakítva engem a tv műsorból.
Imádok a kistesómról beszélni,pedig még meg sem született.
-Igen.Lottie mondta el?-kérdeztem meg a nyílvánvalót.Mégis ki más mondhatta volna el neki.
-Igen,egyébként gratulálok.Tudod már,hogy fiú lesz vagy lány?
-Köszönöm és nem még nem tudom.Szerintem teljesen mindegy,de nagyon örülök neki.-mondom és teljesen elszakítom magam a tv-től.Immár boldogan beszélgetek Louis-sal a születendő kistestvéremről és minden gyerekekkel kapcsolatos dologról.
Elbeszélgettük a napot.Sokat nevettünk egymás hülyeségein.Hihetetlen,milyen fesztelenül érzem magam mellette,ahoz képest,ahogy eddig álltam a dolgokhoz vele kapcsolatban.
Azt hiszem,kezdem megkedvelni őt.
Beszélgetés közben hamar elrepült az idő,fel sem tünt milyen késő van már.
Felmentünk az emeletre és megmutattam Lou-nak esti szállását.Adtam neki ágyneműt és elindultam a szobámba,hogy végre az ágyamban lehessek.
-Hé,Maggie.-szól vissza Lou az ajtóból kinézve.Már a szobám ajtaja előtt állok és álmosan pillantok vissza tengerkék szemébe.Kérdő pillantással nézek rá várva válaszára.
-Köszönöm.-mosolyog rám és eltünik az ajtaja mögött.
Mégis mit köszönt?Hogy itt aludhat?Vagy,hogy nem veszekedtem vele minden apróságért?
Ezt már ma biztos nem fogom megtudni.
Átöltöztem pizsibe és bezuhantam az ágyamba.
Nem telt bele 5-perc és már az álmok világában szállingóztam.




2014. február 24., hétfő

Olvasni!!

Sziasztok.Csak azt szeretném,hogy attól,hogy a külseje a blognak megváltozott a sztori ugyan az marad.Ennyi köszi sziasztok. :D

13/2.rész:Megérkezett

Sziasztok.Még ma beakartam fejezni ezt a részt,de úgy néz ki,hogy ez is csak a köviben lesz befejezve.
Sajna késő van és még lesz pár dolog amit beleteszek ebbe a részbe,vagyis a kövibe :D .Aztán jön a szilveszter.Megpróbálom minnél hamarabb feltenni a kövit,de most mennem kell.Jó éjt mindenkinek.Jó olvasást.






A következő pár nap gyorsan elrepült.Minden nap rutinosan felkeltem zuhanyoztam,felöltöztem,fésülködtem....csak a szokásos dolgok.Fogalmam sem volt,hogy mit kezdjek magammal.Teljesen egyedül voltam a nagy házban,amióta anya elment.Bár igaz,hogy amikor itthon tartózkodott akkor sem jelent meg egyszer sem,hogy beszélgessünk vagy valami.
Most,amióta megtudtam,hogy kistestvérem lesz lényegesen megváltozott a helyzet.
Anyával minden nap beszélek telefonon és nem csak róla és a babáról,hanem rólam is,tényleg érdekli,hogy mi van velem,de ez akkor sem ugyan az mintha itt lenne.
Az elmúlt napok során 2-szer kellett feltöltenem a telefonomat pénzzel,mindig felhívtam valamelyik barátomat,ismerősömet,hogy ne érezzem magam olyan egyedül,de ez sem segített.
Most a nappaliban ülök a kanapén és az adások között kapcsolgatok,hogy elfoglaljam magam valamivel délután 1-ig......akkor jön Lottie.
Úgy beszéltük meg,hogy kimegyek elé a reptérre és miután lepakolta nálunk a cuccait rögtön indulunk is megvenni a szükséges dolgokat a szilveszteri bulihoz.
Még nem voltam igazi bulin....hát,asszem itt az ideje,hogy kipróbáljam.
A telefonom kijelzőjére pillantok és vigyorogva felpattanok a kanapéról.
Lottie-nak nem sokára leszáll a gépe,annyi időm maradt,hogy kiérjek elé a reptérre.
Felkaptam a dzsekimet és mivel a csizma már rajtam volt kiléptem a kicsit hűvös időre.
Becsuktam a ház ajtaját és vigyorogva siettem el a házak mellett.
Végre megjön a barátnőm és kibeszélhetünk mindent ami csak történt az elmúlott napokon...mármint vele,mert én legtöbbször itthon gubbasztottam a tv előtt vagy telefonáltam,de ő,ő nem.
Kiderült,hogy egy bizonyos Ryan-nel kezdett el találkozgatni és kezd komoly lenni a dolog.Remélem elhozza bemutatni.
Átsiettem az út túloldalára és szinte már kocogtam,hogy találjak egy taxit.
Nem tudok vezetni,bár már legalább háromszor próbáltam átmenni a vizsgán.
Az elméleti részén sikerült átmennem,de a gyakorlat,hát.....szerencse,hogy van pénzünk különben nem tudtam volna kifizetni a kocsi(k) javíttatását.
Végre sikerült leintenem egy taxit és még be sem szálltam rendesen,de már diktáltam is a repülőtér címét.
Bő fél óra múlva a taxi megállt a repülőtéren,és boldogan ugrottam ki a kocsiból
Végre kiszállhattam és megnyújtóztattam elgémberedett végtagjaim.
-Kérem várjon meg itt.-szóltam be a sofőrnek a lehúzott ablakon keresztül.Bólintott és én besiettem a reptér előterébe.
Mindenfelé pillantgattam,hogy megtaláljam barátnőm,de sehol sem láttam.
Ez különös pedig a repülője amivel azt mondta,hogy jön már leszállt legalább 6-perce.
Mindenfelé pillantgattam,hogy megtaláljam Lottie-t,amint valamelyik ajtón jön át,de nem jött.
A következő pillanatban valaki megragadta hátulról a vállam.
Megugrottam ijedtemben és már készültem rá,hogy az egy órás kung fu tudásommal leterítem a földre,de amikor megpördített maga felé és megláttam az arcát lemondtam az ötletről.
"Támadóm" egy nálam jóval erősebb és magabiztosabb ember volt.
Bár tél van és kevesebbet süt a nap egy szikra mégis a "támadóm" arcára vándorolt ami kiemelte gyönyörű tengerkék szemét.
Halovány mosoly jelent meg az ajkán,amikor meglátta meglepett arckifejezésemet.
-Szia Maggie.Hiányoztam?-kérdezte meg és szája még nagyobb mosolyra húzódott.
Ez a mosoly,valamit elindított bennem és éreztem,ahogy ez az érzés egyre jobban és jobban próbál belőlem kitörni.Felnéztem csillogó kék szemébe és néztem,ahogy a nap eléri tengerkék íriszét.
Szinte megbabonázva néztem fel az előttem álló férfira.Kidugta szájából a nyelvét és lassan benedvesítette alsó ajkát.Szinte faltam szemeimmel mozdulatait.
Nem!!-kiáltott fel a tudatalatim-Ha most közelebb engeded magadhoz akkor nincs leállás...és ezt te nem akarod ugye?-kérdezett vissza.Hirtelen észbe kaptam és gyorsan lesütöttem pilláimat.
Mind a ketten csendben voltunk.
Kísértést éreztem,hogy felpillantsak gyönyörű arcába,de amikor megtettem dühbe gurultam.
Ez kinevet engem!-ordította tudatalattim.
Louis szeme mellett összeszaladtak a nevetőráncok és láttam rajta,hogy próbálja visszatartani nevetését.
-Min nevetsz?-kérdeztem visszaszorítva dühömet a helyére.Ez egy egyszerű kérdés volt,feltettem bár tudtam a választ......rajtam.Louis nem szólt semmit csak vigyorogva rázta a fejét.
-Hol van Lottie?Miért nem ő jött?-kérdeztem meg Louis-t témát váltva.
-Ja,téleg!-kap a fejéhez Lou és szégyenlősen belekezd.
-Azt üzeni neked,hogy sajnálja,de nem tudott eljönni.Valami pasi rávette,hogy töltse vele a szilvesztert.
Dühösen meredek Louisra,bár dühöm most Lottie-ra irányult.Hogy tehette ezt velem?!Pedig megígérte,hogy segít!És Louis-sal sem akarok egyedül maradni.Kitudja mit fog tenni most,hogy egyedül leszünk a házban,ketten.Istenem!Egyedül leszek egy pasival,ráadásul Lou az a félnótás.
Láthatta kétségbeesett arcomat és ijedten nézett körül,segítségért kutatva.
Hát,igen ha egy lány instabil állapotba kerül érzelmileg...menekülj előle.
-Figyelj,mi lenne ha elindulnánk és megvennénk holnapra a cuccokat?-kérdezi reménykedő mosollyal.
Még mindig dermedten állok előtte és barátnőm viselkedésén gondolkodom,de mikor másodszorra is megkérdezi ugyanezt bólintok és elindulunk a kijárat felé.
Rövid utunk a taxi-ig csendben telt egészen addig amíg ki nem nyitottam magamnak a kocsi ajtaját.
-Mit csinálsz?-kérdezi Louis értetlen képel
-Mit gondolsz?Beszállok a taxiba,hogy elindulhassunk.-felelem szárazon és elkezdek a taxi hátsó ülésére beszállni.
Louis megragadta a karomat és visszahúzott maga mellé a járdára.
-Louis mi a francot csinálsz?!Szeretnék elindúlni!-emeltem fel a hangom és kirántottam karom szorításából.
-Maggie,ugye nem gondoltad azt,hogy taxival megyünk?Már rendeltem egy sokkal elfogadhatóbb járművet a bevásárlásra.-feleli és becsapja a taxi ajtaját mögöttem.
-Minek?Miért nem jó neked a taxi?-kérdezem sisteregve és újra kinyitom a taxi ajtaját,hogy végre beszállhassak.
-Taxival közlekedni veszélyes és nem kényelmes.Ha például megengedném,hogy beszállj ebbe a tragacsba tuti lelkifurdalásom lenne,hogy valami bajod eshet,vagy akármi.-mondja szárazon és látom,hogy kezdi elveszíteni a türelmét velem szemben.
-Mert te olyan kurva gazdag vagy,hogy bérelj egy kibaszott autót!-csattanok fel gondolkodás nélkül.Nem szeretek veszekedni nyílt utcán,de most valahogy nem érdekel ki lát és ki nem.
Louis szeme elkerekedik.Megleptem hirtelen jött kirohanásommal és,ha jól látom nem nagyon tetszik neki amit mondtam.Ó ó....tuti feldühítettem ezzel.
-Igen Maggie én kurvára gazdag vagyok,olyannyira hogy nem csak egy,de több száz kibaszott autót tudok bérelni.És képzeld hercegnő,ha eddig nem jöttél volna rá nem azért béreltem az autót,hogy neked vagy nekem kényelmes legyen.Hanem azért,hogy biztonságban tudjalak.És most szállj be abba a kibaszott autóba és fogd be azt az édes kis szádat vagy komolyan mondom nem állok jót magamért.-sziszegi összeszorított fogakkal.Hangja lágy és halk volt annyira,hogy csak én halljam.Bár nem ordított,mégis úgy éreztem bár megtette volna,de így,hogy szinte suttogott csak még ijesztőbbnek hatott ez az egész jelenet.
Tudtam,hogy ha nem hallgatok rá képes lenne bántani és nem akartam,ennyi ember előtt sírni,mert pofon vágott.Tudom,hogy egy ütés semmi,de gyenge vagyok még ahhoz is,hogy ezt a kis apróságot kibírjam.
Louis dühös pillantással mutatott a bérelt autóra ami időközben megérkezett.Egy öltönyös pasi szállt ki a volán mögül és várakozás teljesen felénk pillantott.Tudtam ha most szembeszállok Louis-sal tányleg bajba keverem magam,ezért inkább csendben elindultam a kocsi felé,de épp,hogy leléptem a járdáról megtorpantam.
-Mi az már megint?-kérdezi Lou dühösen a hátam mögül.Óvatosan megfordultam vigyázva nehogy a szemébe nézzek.
-Én..izé...a taxist még nem fizettem ki.-mondtam félénken.Louis felsóhajtott és elindult vissza a taxihoz?
-Te mit csinálsz?-kérdeztem meg tőle amikor előhúzott egy 20-ast a zsebéből.
-Kifizetem a taxist.-mondja,de mielőtt odaadhatná a sofőrnek a pénzt kikapom a kezéből.
-Én jöttem taxival,én fizetem ki.-jelentettem ki.Visszanyújtottam neki a pénzt és a szemével akár meg is tudott volna ölni.
-Maggie,ne ellenkezz add oda azt a kibaszott pénzt a sofőrnek és szállj be végre abba a rohadt kocsiba.-ordította el magát.A hangereje miatt összerezzentem és félénken átnyújtottam a 20-ast a sofőrnek,aki mormogott valamit az orra alatt és elhajtotta a reptérről.
Nem néztem Louis-ra,nem voltam kíváncsi a mondandójára.Átfutottam a másik oldalra és bepattantam a fekete Mercedes-be.
Az út vissza a városba csendesen telt.Én nem voltam hajlandó megszólalni,Louis-t pedig látszólag nem is foglalkoztatták a problémáim,csak bámult kifelé az ablakon.
Hogy ordítozhatott velem annyi ember előtt?Egyáltalán,hogy gondolhatta,hogy felemelheti rám a hangját?
Nincsen semmi közünk egymáshoz.Ha én taxival akarok menni,akkor azzal megyek.Nem parancsolgathat nekem.Elég volt már ebből a szarságból.Mi a francot képzel magáról?
Ránéztem Louisra és megakartam említeni neki ezt a dolgot,de ő gyorsabb volt és megelőzött.
-Figyelj,Maggie sajnálom.Nem kellett volna úgy kiakadnom,mert taxival akartál menni.
Fogalmam sincs mi üthetett belém.Nem lett volna szabad rád ordítanom.Komolyan,sajnálom.-mondja ki és lesüti pilláit.Teljesen ledermedtem.Néztem azt a zavart az arcán amit én okoztam és amikor rám nézett láttam a szemében,hogy tényleg megbánta.A düh ami eddig bennem tombolt hirtelen abbahagyta a pusztítást és mosolyogva nézet a kék íriszekbe.Nem tudom mi üthetett belém,de kicsatoltam a biztonsági övet és átcsusszantam Louis mellé.Lou meglepetten pillantott rám,fogalma sem volt mit akarok...valójában nekem sem.A bűvkörébe kerültem ami nem akart szabadon engedni.Hirtelen magamhoz öleltem Lou-t és szorosan nyaka köré fontam karjaim.
Megnyugtatott az az érzés,amikor megéreztem karjait felsiklani gerincemen.
Lou átölelt és az idő megállt közöttünk egy pillanatra.Minden olyannak tűnt mint a mesékben.
A kocsi leállt .Kénytelen voltam elengedni Lou-t.Mosolyogva megpuszilt,olyan lágyan,olyan érzékien,hogy azt hittem belehalok.
Az a valami amit akkor éreztem amikor megláttam őt a reptéren,újra visszatért és csiklandozta a hasamat legbelül.
Lou felvett egy sapkát és egy napszemüveget,ami furin nézett ki így télen,majd kiszállt a kocsiból.Kisegített engem és kézen fogva elindultunk a bevásárló központ felé.






2014. február 19., szerda

Kérdés.

Sziasztok.Mit gondoltok a blog új kinézetéről?Ez tetszik nektek vagy a másik jobb volt??
Lécci komizzatok,hogy tudjam visszaállítsam-e.
Köszi,sziasztok.

2014. február 18., kedd

13/1:rész:Szilveszter előtti napok.....

Sziasztok.Meghoztam az új részt,remélem,hogy tetszeni fog.Mivel nem igazán mondott senki semmit a szereplőváltásról,úgy döntöttem marad Ariana(Maggie).Mind1...remélem,hogy bejön nektek ez a rész és,hogy írtok alá pár komit.A következő rész egy gyors előrész lesz amiben majd pörögnek a napok.
Aztán még a kövi részben megjelenik a szilveszter kezdete.Nem húzom az időt jó olvasást.Sziasztok.







Amikor újra kinyitottam a szemeim már reggel 8 óra volt.Az álom nem tért vissza miután újra elaludtam,de így is éreztem a hatását.Libabőrös lettem a gondolatára,utoljára kiskoromban álmodtam ezt,de nem emlékeztem rá,hogy ennyire megrémített volna.Még mindig fáradt vagyok,de tudom,hogy muszáj felkelnem.
Nagy nehezen kimásztam a pihe-puha ágyikómból és egy váltóruhával bementem a fürdőszobába.
Letettem a ruhákat a csap melletti kis szekrényre és elkezdtem levetkőzni.
2 percen belül már a csobogó zuhany alatt álltam.
A meleg vízcseppek lassan folytak végig testemen egészen a zuhanykabin tálcájáig.
Bevizeztem a hajamat és kinyúltam a kis szekrényhez a samponért.
A hajamba nyomtam egy jó adagot és amint megéreztem,hogy kezd lefolyni,elkezdtem felhabosítani.
A hajam tele volt habbal,egészen addig amíg a zuhanyrózsából áradó víz le nem mosta azt.
Miután visszahelyeztem a sampont a helyére a kezemmel kitapintottam a tusfürdőt is.
Már nyomtam volna a kezemre amikor észrevettem,hogy ez a babaolaj.
-Hoppá. :D Visszatettem a babaolajat és most már kikukucskáltam a zuhanyzóból,hogy ne tévesszek megint.
Amint elértem a tusfürdőt visszabújtam a zuhanyfüggöny takarása mögé.
Jól felhabosítottam a kezemben a tusfürdőt és elkezdtem magamra dörzsölni a folyékony masszát,majd miután leöblítettem kiléptem a zuhanyzóból és feltekertem magamra a virág mintás törölközőmet.
A tükör melletti konnektorba bedugtam a hajszárítót és elkezdtem kifésülni azt a hatalmas szénaboglyát amit a hajamnak nevezek.
Miután "sikeresen" rendbeszedtem magam lesiettem a konyhába.
A hűtőben nem találtam semmi normális kaját,pedig most tényleg éhen halok.
Muszáj leszaladnom a kisboltba.Lustán kimentem az előtérbe és miután felvettem a csizmám és a kabátom kiléptem a házból.Majd vissza amint eszembe jutott,hogy elfelejtettem pénzt hozni.
Miután újra kiléptem a ház ajtaján és bezártam az ajtót,elindultam a boltba.
Cikáztak a fejemben a gondolatok.
Vajon anya és Thristan tényleg örül a pici érkezésének?Biztonságban lesz velük?Ááááá.....hogy is gondolhatok ilyet persze,hogy örülnek neki és azt is tudom,hogy velük lesz a legnagyobb biztonságban,olyan hülye vagyok.Ha anya nem lenne ilyen boldog biztos,hogy nem engedte volna meg,hogy egyedül lakjak itt....és akkor a szilveszter is ugrott volna.Úristen a szilveszter!!!!!Gyorsan beütöttem a gyors hívásba Lottie számát és vártam,hogy felvegye.
Már 10-szer kicsengett és már a bolt is feltűnt a szemem ellőtt,de Lottie még mindig nem vette fel.
Hagytam neki egy hang üzenetet,hogy hívjon fel amint tud  és beléptem a kisbolt ajtaján.
-Jó reggelt.-köszöntem vidáman Jack-nek.Ő amint észrevett kilépett a kassza mögül és kedélyes mosollyal mellém lépet.
-Szia Maggie.Miben segíthetek?-kérdezte vidáman.
Jack nem sokkal idősebb nálam kb. 20 éves lehet.A haja korom fekete és jól kiemeli tengerkék szemét.
Pár hónapja ismertem meg amikor elkezdett itt dolgozni......sajnos azóta mindig bepróbálkozik amint meglát.
-Köszönöm szépen,de elboldogulok egyedül is.-válaszolok és kitérek az útjából a zsömlék felé elindulva.
Leszakítottam egy zacskót és beletettem 5 db zsömlét,Jack pedig követett,ez eléggé idegesítő.
-Mit csinálsz?-kérdeztem meg tőle miután követtet a fagyasztóhoz is.
-É-én csak......gondoltam itt leszek ha mégis segítségre lenne szükséged.-mondta rossz fiús mosollyal.
Fáradtan bólintottam és kivettem egy zacskó fagyasztott krumplit,majd mentem tovább a tejtermékekhez.
-Hogy telt a karácsony?-kérdezi meg egy perc hallgatás után.
-Egész jól.-felelem kitérően,hogy ne kérdezzen többet.Elvettem egy doboz tejet és tovább indúltam az édességekhez.
-Hogy.hogy dolgozol szilveszter ellőtt?-kérdeztem meg váratlanul.
Jack hirtelen megállt mögöttem és mivel kezdett érdekelni ez a dolog én is megálltam.
-Hát....úgy gondoltam egy kis plusz pénz soha nem árthat és persze már rég nem láttalak,szóval bejöttem.-felelte vontatottan egy szégyenlős mosoly kíséretében.Mi?!Honnan tudta,hogy bejövök?!
-Ne gondolj semmi rosszra csak gondoltam hátha szerencsém lesz és bejössz valamiért.-teszi hozzá sietve,mintha tudta volna mire gondolok ez ijesztő....Figyelem kívül hagyva őt elkezdtem keresgélni az édességek között.A kosárba dobtam egy táblás milkát,három csomag chips-et(sajtos,ketchup-os,paprikás),és már csak egy valamit hiányoltam amit nem találtam sehol,szóval kínos mosollyal,de  megkérdeztem Jack-et.
-Hol tartjátok a nyelv festős nyalókát.-kérdeztem vonakodva.Jack arca kipirosodott a szeme felcsillant és mosolyogva elindult a sor végére,majd miután megmutatta belemarkoltam a dobozba és elindultam a kasszához fizetni.
-Ennyi lesz?-kérdezte Jack a kassza mögött állva.Én bólintottam és sietve kifizettem a pénzt.
-Valamikor találkozhatnánk-ajánlja fel mielőtt kilépnék az ajtón.Hirtelen felindulásból ezt válaszoltam.
-Szilveszterkor lesz nálam egy buli ha van kedved ugorj be,email-ben elküldöm a címet.-mondtam és amint bólintott kisiettem az útcára.Úristen mit műveltem?!Tuti,hogy eljön!A francba gondolkodnom kellett volna mielőtt megszólalok!!Oké,de legalább nem leszel vele kettesben.-nyugtatott meg a tudatalattim.
Hazafelé tartva megcsörrent a telóm.
-Szia Lottie!Már alig vártam a hívásod.-szóltam bele boldogan miután felvettem.
-Szia bocsi,hogy nem vettem fel,de egy barátommal voltam.Mellesleg most is vele vagyok csak most épp kiment szóval mond gyorsan,hogy mit akarsz.-siettetett kedvesen.Aha egy "barátjával " van.Ugyan Lottie engem nem versz át tudom,hogy egy pasiról van szó-gondoltam kuncogva,de gyorsan a lényegre tértem
-Na az van,hogy fogalmam sincs,hogy mit kéne vennem szilveszterre és szerettem volna veled beszélni,hogy mégis mennyien leszünk?-hadartam el gyorsan egy levegőre.
-Figyelj Maggie.Mondtam,hogy hamarabb lemegyek és együtt megvesszük a szükséges dolgokat,de le kell tennem,mert hallom,hogy jön visszafelé.suttogja a telefonba.
-Oké,de mennyien leszünk?-kérdeztem meg sietve
-Fogalmam sincs erről a fiúkkal kell beszélned,de tényleg mennem kell szia.-válaszolta és mielőtt bármit is mondhattam volna letette.Klassz most beszélhetek valamelyik dilissel.
Közben hazaértem és miután kipakoltam mindent a szatyorból előkerestem Harry számát.
Miután beütöttem a számot nagyot sóhajtottam és vártam,hogy felvegye a telefont.
Harmadik csörgésre beleszólt egy női hang
Halló!Itt Harry Styles telefonja.Ki keresi?-tudakolta meg kedvesen.Megdermedtem a hang hallatán.
Harry barátnője lenne?Nem az nem lehet miután bepróbálkozott nálam.Vagy mégis?Megcsalta volna a barátnőjét?A kérdések egyre jobban halmozódtam bennem,de a hang félbeszakított.
-Halló!!Kivel beszélek?
-Izé..én...elnézést.Maggie Withmore vagyok.Harry ott van?-kérdeztem meg félve
-Egy pillanat.-válaszolta és hallottam,ahogy Harryt hívja.
-Halló!-szól bele egy mély rekedtes hang.Kicsit rémisztő,de beleszóltam.
-Harry?Szia Maggie vagyok.
-Maggie!Szia.Mizu??Csak nem a múltkori ajánlatom miatt hívtál?-kérdezi meg vidáman
-Én...izé...nem!Csak azt szerettem volna megtudni,hogy mennyien leszünk szilveszterkor??-kérdeztem meg lesütött szemmel.
-Fogalmam sincs.Louis szokta szervezni az ilyen bulikat.Kérdezd meg tőle.Tudod a számát?-kérdezte meg
-Nem nem tudom.Te vagy az egyedüli aki megadta a számát.-válaszoltam összeszaladt szemöldökkel.
-Harry ki az a barátnőd?!Hívd meg hozzánk ebédre.-hallottam meg a háttérből egy női hangot
Miért hiszi mindenki azt,hogy Harry barátnője vagyok?
-Nem anya nem a barátnőm.-válaszolja Harry nevetve
-Bocsi.Na mondhatom a számát?-kérdezte meg kis idő múlva
-Igen.-lediktálta a számot és elköszöntünk egymástól.Bementem a konyhába és csináltam magamnak egy lekváros szendvicset.
Miközben ettem a kis papírfecnit nézegettem amire felírtam Lou számát.Most mi legyen?Felhívjam vagy ne?De ha nem hívom honnan fogom megtudni,hogy mennyien jönnek a bulira?És ha azt hiszi,hogy azért hívom,mert tetszik nekem?Nem,muszáj hívnom különben nem fogom tudni miből mennyi kell.
Bepötyögtem Lou számát és amint felvette beleszóltam.
-Halló!-hallottam meg egy ideges hangot a vonal másik oldalán.
-Szia Louis?Maggie vagyok.Harry adta meg a számod,remélem nem bánod.-mondom félénken várva a válaszára.
-Maggie?Szia,nem dehogy bánom.Mond mit szeretnél?-kérdezi és a hangja megváltozik.A hangos reszelős hang helyett egy sokkal nyugodtabb lágy hang beszél hozzám.
-Csak azt szeretném megtudni kb hányan leszünk a bulin?Tudod,hogy megvegyek minden szükséges dolgot.-mondom
-Kb 69 embert várunk,de lehet,hogy többen leszünk
-Aha.Várj mi?69?-akadtam ki.Miért pont 69?Mindenki tudja,hogy az mit jelent.Halk nevetést hallok a telefonból
-Louis,te kinevetsz engem?-kérdezem felháborodottan.
-Bocsi,csak hülyéskedtem-nevetett fel.Haha nagyon vicces :D...neki.
-Most komolyan akkor mennyien leszünk?-kérdezem mérgesen
-70 körül,de amint már mondtam lehet,hogy hoznak plusz embereket...szóval sokan.
-Köszi a pontos választ-fújtatok a telefonba
-Nincs mit,de mennem kell bocsi szia sok sikert a kaja beszerzéssel jó éjt.-hadarja és leteszi a telefont

******
A nap hátralévő része lustulással telt.Valahogy így:
Kaja,tv,facebook,kaja,szomorú film,vicces film,fagyi evés,pakolás,kajálás,zuhanyozás,ruhaválasztás másnapra.
Ebben a semmittevésben annyira elfáradtam,hogy 7-47-kor már az ágyat nyomtam.Lehet,hogy közbejátszott ebbe a fáradtságba a tegnapi rémálom?
Ezen gondolkodtam mielőtt elragadott volna az álomvilág.




2014. február 15., szombat

Happy Valentines Day





Sziasztok.Utólag is Boldog Valentin napot kívánok minden kedves olvasómnak.Remélem,hogy jól telt.
Nem sokára felteszem a következő részt.Csak ennyit akartam még egyszer Boldog Valentin napot mindenkinek.Sziasztok.

2014. február 13., csütörtök

Kérdés,fontos úgyhogy nézzétek meg lécci!!!

Sziasztok.Na az van,hogy nem tudom eldönteni,hogy Maggie karakterét lecseréljem-e egy másik lányra,mert nem tudom,hogy nektek jó így elképzelni Maggiet vagy sem,mert ha nem tudok változtatni a képén.
Változtatni:ez annyit tesz,hogy lecserélném Maggie képét egy másik lányéra,de a név meg a viselkedés,meg minden ami hozzá tartozik Maggie maradna,csak a képen lenne Azért kérdezem meg mert nem tudom,hogy nektek jó-e így,mert ha nem akkor változik a képe.
Viszont,ha úgy gondoljátok,hogy úgy jó ahogy van,minek változtatni?Akkor nincs is miről beszélni :D
Na,de az a fontos az egészben,hogy mindenképpen írjátok meg,hogy kell-e a változtatás vagy sem,hogy tudjak változtatni.Ja és mindenképpen az dönti el ezt az egészet,hogy mennyien szavaznak a változtatásra és mennyien ellene,szóval írjatok,hogy jó-e ez a Maggie vagy sem(a képről beszélünk).
Köszi.Sziasztok. :D

2014. február 10., hétfő

12.rész:Álom / Rémálom

Sziasztok.Nem tudom,hogy milyen lett,de már nem is várom nagyon,hogy megírjátok,mert tudom,hogy ez nem fog megtőrténi.Furcsa,hogy nem írtok és így olyan,mintha magamnak írnám ezt az egészet,pedig ez nem így van.Legtöbben még ezt sem olvassátok el ami a történet felet szokott lenni.Dehát ez van.Jó olvasást,nem húzom tovább az időt.Sziasztok.







"Anya mi a baj?-kérdeztem alíg hallhatóan.Anya idegesen tőrdeli az újait,soha nem csinált még ilyet.
Válaszra várok és egyre idegesebb leszek,úristen mond már!!-ordítom magamban és mint ha hallotta volna kinyitotta a száját és csak ennyit mondott.
-Terhes vagyok."



Amint ezt az egy szót kimondta lesápadtam.Terhes??Hogy-hogy terhes?!Ez nem történhet meg,nem lehet igaz.Hiszen velem sem foglalkozik na még egy bébivel.
-Mi,terhes vagy?!Ez,hogy lehet?!Anya velem sem törődsz nem,hogy egy újszülöttel!-emelem fel a hangom miközben könnyek gyűlnek a szemembe.Anya úgy nézett rám mint ha megütöttem volna és láttam rajta,hogy ő is a sírás határán van.Anya nem szólt semmit ezért én folytattam.
-Ezt nem teheted meg a babával...sem velem.-fejeztem be suttogva.Könnyáztatta szemmel néztem rá anyámra aki bűnbánóan nézett vissza rám.
-Én..én..Maggie ne haragudj én nem tudtam,hogy így érzel.-sírta el magát és a harag a düh ami eddig bennem volt egy szem pillantás alatt elpárolgott belőlem.
-Nem anya,ne haragudj szólnom kellett volna,de olyan jól elvoltatok Tristan-nal nem akartam bezavarni.-mondom,de anya félbeszakít.
-Óóó kicsim nem zavartál volna,sőt mi több Tristan kérte,hogy elmondjam neked.
-Mit,hogy babát vársz?-kérdezem kissé idegesen.
-Nem,dehogy is azt amúgy is el szerettem volna mondani.-válaszol legyintva.Oké így már semmit sem értek.
-Hát akkor mit?-kérdezek rá kíváncsian
-Londonba költözünk Tristan-hez.-mondja boldogan anya.
-Mi?!-ugrok fel a kanapéról-De én nem akarok elköltözni.-mondom szinte nyafogó hangon.Anya szemében szomorúságot vélek felfedezni,de most ez sem tántoríthat el attól amit mondani fogok.
-Én itt maradok.-mondom biztosan.Anya szaporábban veszi a levegőt és mint egy lökhajtásos gépezet úgy pattan fel a helyéről.
-Maggie,kicsim hidd el jobb lesz ott nekünk,majd meglátod.-mondja könnyáztatta szemekkel.
-Nem anya,neked lesz jobb nem nekem.Sajnálom,de én nem költözök el veled.-mondom lassan érthetően,hogy felfogja a dolgokat.Látom anyán,hogy elgondolkozik,majd óvatosan,halkan megszólal.
-Nem vehetlek rá,hogy velem gyere,igaz?-kérdezi.Váratlanul ért a kérdés,mégis reflexből rávágtam.
-Nem.-mondtam határozott hangon.Valami megcsillant anya szemében,de a másodperc tőrt része alatt el is tűnt.
-Apádra ütöttél.Ugyan olyan akaratos vagy mint ő.-mondja büszkeséggel a hangjában.Meghatott,hogy apához hasonlít,akiről bár Louis olyan szőrnyű dolgokat mesélt el,én mégsem hittem el minden egyes szót.Lehet,hogy tényleg megtörtént amit állított,de én akkor is ugyan úgy felnézek az apámra,mint anno kiskoromban,amikor még minden nap játszott velem.Segített a háziban,bambán,de vele csináltam az első muffinomat és az utolsót is,nagyon szőrnyű lett :D
De mégis ő volt az apám és én így emlékszek rá,csak a szép napokra.
-Ez azt jelenti,hogy maradhatok?-kérdezem meg édesanyámat kissé bizonytalanul
-Ha te ezt szeretnéd,akkor igen.-mondja sajnálattal a hangjában
-Ezt szeretném.-válaszolok és miután bólint boldogan megölelem őt.
-Fiú vagy lány lesz a baba?-kérdezem boldogan megszakítva ölelkezésünket
-Azt még nem tudjuk,de Tristan már annyira beleélte magát,hogy fiúnk fog születni alig tudom leállítani,hogy ne igyon előre a medve bőrére.-spékeli meg a mondatott egy közmondással ami vicces,és tényleg ide illik.
-De ugye szólsz ha megtudod?-kérdezem kíváncsian és visszaülünk a kanapéra.
-Hamarabb megtudod mint gondolnád-vigyorog önelégülten anyám.
-Hanyadik hónapban vagy már?-teszem fel a legérdekeltebb kérdésemet
-Második.-feleli mereven,várva válaszomra
-Második?Anya mikor akartad elmondani,amikor már megszületik vagy..-mondtam volna,de félbeszakított
-Sajnálom Maggie,de csak most derült ki nemrég.Amikor elmentem a nőgyógyászhoz nem tudta megállapitani,hogy pontosan mi az azt hitte,hogy valami daganat.-Erre a mondatra kicsit elszörnyedtem,de közben figyeltem a továbbiakra.
-Aztán mostanra már kiderült,hogy tévedett.Ezért jöttem el,hogy elmondjam a hírt és,hogy magammal vigyelek,de már döntöttél.-mondja sajnálkozva.
-Maggie azt azért ne feledd el,hogy az én lányom vagy és mindig nyitva áll előtted az ajtó,amikor csak szeretnél eljöhetsz vagy ha mégis úgy döntesz,hogy hozzánk költözöl,lesz egy külön szoba neked bárhogy is döntesz.-mondta mosolyogva.Hirtelen fel villant bennem a szilveszter és,hogy itt lesz a buli,lehet,hogy csak én lakom majd itt,de azt hiszem erről szólnom kell anyának.
-Öhm figyelj anya.Az van,hogy néhány barátom átjönne szilveszterkor.Ugye nem bánod?-kérdezem meg félve
-Kicsim most már te laksz itt.A szükséges dolgokat fizetem tovább egészen addig amig ugy nem döntesz,hogy mégis hozzánk költözöl.Azt hívsz ide akit akarsz,de azért mértékkel igyál és ne tegyél olyat amit nem akarsz teljes szívedből.-vált át aggódó anyává.Most úgy néz rám,ahogy már régen nem tette és ez ijesztő.
Ráadásul azt is tudom,hogy mit értett az alatt,hogy ne tegyek olyat amit nem akarok teljes szívből.Tudom,hogy a szex-re céloz ezzel és ez kicsit furcsa,hogy így figyelmeztet.Meg persze ijesztő,hogy a saját anyám próbál kioktatni.Hahó nem vagyok már kisgyerek tudom mit akarok!-vinnyogja a tudatalattim.
-Sajnálom kicsim,de most már indulnom kell,mert lekésem a gépemet.-mondja anya és az előtér felé indul.
-Máris elmész?-kérdezem és süt belőlem a szomorúság.
-Igen,ne haragudj,de holnapra kaptam időpontott az orvosnál és már kétszer lemondtam ha megint lemondom többé szóba sem áll velem.-mondja szomorú mosollyal és felveszi a kabátot.
-Akkor amit megbeszéltünk.Vigyáz magadra kicsim-puszil meg és kilép az ajtón.Még soha nem láttam ilyen boldognak,legalábbis apa halála óta nem.Izgatott lettem.Lesz egy kistestvérem.-ugrándoztam be a konyhába és leültem egy székre.Ezt el kell mesélnem Lottienak.Izgatottan pötyögtem be a számokat a mobilomba és amint meghallottam,hogy felvette belevisítottam
-Lottie kistestvérem lesz!!!
-Ki maga?-kérdezi egy ismeretlen női hang gyorsan kapcsoltam és beleszóltam
-Elnézést kérek rossz számot hívtam.-sütöttem le a szemem,bár akárki is volt az ezt nem láthatta.
Újra bepötyögtem a számokat,de most ellenőriztem is,hogy jót hívok-e.Miután meghallottam a hangját megismételtem az előbbit.
-Lottie kistestvérem lesz!!!-ordítottam torkom szakadtából ahogy csak bírtam.A mosoly nem akart lehervadni az arcomról és nem is bántam,mert most úgy éreztem ott a helye.
-Úristen Maggie,ez csodálatos!-ujjongott ő is és ezzel telt el a nap hátralévő része.Hogy fogják hívni a picit?
Mi lesz ha fiú lesz és mi lesz ha lány?Minden olyan kérdést megvitattunk amit fontosnak találtunk.
-Akkor hánykor mennyünk szilveszterkor?-kérdezi meg váratlanul
-Hát....én nem tudom,hogy a fiúk kiket hívnak és hányra,de annak őrülnék,ha értesítenétek minnél hamarabb,hogy mire van szükség.De az még jobb lenne ha eljönnél hamarabb,hogy be tudjuk szerezni a dolgokat.-mondom
-Oké,megbeszéltük.Mennem kell anya kinyír ha meghallja,hogy még fen vagyok.-mondja Lottie és köszönés után leteszi.Hihetetlen,hogy még mindig van pénz a telómon.Kikapcsoltam a készüléket és amint felértem a szobámba,rögtön az ágyra rogytam.Nem törődtem azzal,hogy átöltözzek vagy leszedjem a sminket,hamar elnyomott az álom.

*******

Álom:

Álmomban egy tó parton ültem,könyvvel a kezemben.Madárcsicsergés hangja töltötte be a teret.
Hirtelen furcsa árnyék vetődött rám,eltakarva a fényt.Letettem a könyvet magam mellé és felnéztem az illetőre aki a kezét nyújtva,felsegített a földről.Nem láttam sokat az arcából,mintha egy láthatatlan fátyol vette volna körül az arcát.Nem tudtam,hogy ki ez az alak,de amikor a szemébe néztem,elvarázsolt.
Tudtam,hogy valahonnan ismerem,de most nem törődtem ezzel.Megragadta a derekamat és magához húzott.
Lágy zene hangja ütötte meg a fülem és az ismeretlen vezetésével táncolni kezdünk.
Gyönyörű szeme rabul ejtett és amikor sikerült megszabadulnom rabságából,észrevettem,hogy a táj változik körülöttünk.A tó amiben eddig  kacsák úszkáltak eltűnt az és ami gyönyörű kék színben pompázott megszűnt létezni és már csak a sötétség maradt utána,hirtelen akárhova néztem fákat láttam,bekerítettek és mint a farkasok úgy vigyorogtak rám várva,hogy támadásba lendülhessenek.Visszanéztem táncpartneremre.





A fátyol lehullott az arcáról és hirtelen minden világos lett.
Ellöktem magamtól és elkezdtem hátrálni.Az a szörnyeteg aki kislány koromban minden este meglátogatott most visszatért,eljött értem.Tisztán látom gonosz,vicsorgó képét amint azt tervezgeti,mit tegyen velem.
Nem várom meg amíg kitalálja,ahogy csak bírok úgy sprintelek.Mindenütt fák az erdő kacag rajtam.
Hiába futok a talaj kezd kicsúszni a lábam alól és én lezuhanok a mélybe,a szörny kínzókamrájába.


*********

Kipattantak a szemeim.Lihegve ültem fel az ágyamon.Miért?Miért álmodtam megint ezt?
Körülnéztem a szobában.Még mindig sötét van az órámra pillantva bosszúsan fogadom,hogy hajnali négy kor izzadságban feküdve kell felkelnem,mert egy álomból rémálom keletkezett.Kimentem a fűrdőbe és engedtem egy pohár vizet,gyorsan lehúztam a frissítő folyadékot és visszamentem a szobámba.
-Kibaszott szörny,húz vissza oda ahonnan jöttél.-mormogom dühösen magam elé és visszafekszem a kényelmes,puha ágyamba.Nehezen,de sikerült újra elaludnom,abban a tudatban ha meglátom megint azt a ronda képét kiütöm a fogait.:D Kár,hogy ő erősebb.







2014. február 8., szombat

11.rész:Anyám!!

Sziasztok.Nem volt jó a gépem ezért csak most tettem fel a részt.Remélem,hogy tetszik nektek és ha igen akkor komiztok.Nem húzom az időt jó olvasást.Sziasztok.





"-Most hová megyünk?-kérdeztem a mellettem sétáló Louistól,aki egy enyhe mosolyt villantva rám,válaszólt.
-Vissza Doncasterbe-válaszólt és már úton is voltunk."



Hamar megérkeztünk a Tomlinson házhoz és amint beléptünk az ajtón Johanna mosolyogva megkérdezte.
-Na,hogy éreztétek magatokat?-kérdezte és amikor Louisra majd rám pillantott feszülten megkérdezte.
-Mi a baj?-valahogy ráérzett vagy nem is tudom mint valami jós úgy kitalálta,hogy tőrtént valami.
-Maggie leeset a lóról és kificamodott a karja-válaszólt helyettem kedvesen Nini.Bár lehet nem kellet volna.Johanna szeme kitágult és se szó se beszéd átkarolt és bevezetett a fűrdőszobába.
Kivett egy kis törölközőt a szekrényből és vizes borogatást készítette nekem.
-Ezt szorítsd rá a karodra,remélhetőleg lejeb megy a duzzanat.-mondta kedvesen és követtem vissza a többiekhez.
-Rendben vagy Maggie?Most hallottam,hogy mi tőrtént.-kérdi Mark aggódó tekintettel.
-Igen,már nem is fáj annyira.-mondom,bár nem volt teljesen igaz.A karom sajgott,mintha kalapáccsal ütötték volna,csak azért füllentettem,mert nem akartam,hogy aggódjanak miattam.Ebben a pillanatban megszólalt a zsebemben a mobilom.Kivettem a zsebemből a készüléket és megnéztem a kijelzőt.
-Elnézést,de anyukám keres fel kell vennem.-mondom és kimegyek a konyhába ahól nincs senki.
-Halló?-szólok bele várva,hogy mit akarhat
-Maggie kicsim te vagy az?Olyan rég hallottam már a hangodat.-mondja.Igen,rég hallottad,mert minden idődet az új férjeddel töltöd-gondoltam magamban amit mondanom kellene,de nem tettem.
-Anya,mi a baj?Miért hívtál?
-Csak hiányzol kicsim ez minden.-mondja,de én tudom,hogy ilyen kis dologért nem hívna,ha hiányoznék neki akkor velem töltötte volna az ünnepeket és nem azzal a ficsúrral.
-Anya,tudom,hogy ez nem igaz.Ne húzd az időt mond el mit akarsz.-válaszolok dühösen.
-Ez nem telefon téma.-mondja lehangoltan.Valami baj van,sose szokta ezt csinálni,soha nem keres és nem szokott így beszélni.
Nem szolok bele a telefonba,percekig hosszú néma csen van köztünk,majd anya megszólal.
-Kicsim...haza tudnál jönni?-kérdezi zaklatottan.Lehet,hogy apa halála óta nem foglalkozik velem úgy ahogy eddig,de ő még is csak az anyám és akár mit is tett vagy sem akkor is az anyám marad és most szüksége van rám.Azzal,hogy erre kért feltámadt bennem a félelem,hogy most tényleg bajban van és én tőle több száz vagy ezer km-e vagyok tőle.
-Amint tudok indulok.-válaszolom és meg sem várva válaszát leteszem a telefont.Zaklatottan megyek vissza a többiekhez.
-Maggie mi a baj?-kérdi tőlem Lottie.Ő volt az első aki észre vette rajtam.
-Anyám azt akarja,hogy hazamenjek.-válaszolok és kezdtem beütni a reptér számát,hogy foglaljak magamnak jegyet a legközelebbi Párizsi gépre.
-Mi csak ugy felhív és közli veled,hogy azonnal menj haza?-kérdi Lottie felháborodottan-Eddig le se szart most meg hírtelen kellesz neki?
-Lottie ez most egészen más,valami baj van,de nem akarta telefonon elmondani.Muszáj mennem.-nézek sajnálkozva kőrbe.Lottie kicsit lenyugodott és felment az emeletre én pedig beütöttem az utolsó számot is a teloba.Kisvártatva egy női hang szólalt meg a vonal túlsó végén.
-Jó napot itt a Sheffield repülőtér.Miben segíthetek?-kérdezi kedvesen
-Jó napot.Egy jegyet szeretnék foglalni a legközelebbi Párizsi gépre.Az mikor indulna?-kérdem zaklatottan,várva válaszát.Most van 11:42
-Most ment el egy pár perce a legközelebbi 12:00-kor,14:50-kor 18:00-kor és 21:35-kor megy.Melyikre foglalja a jegyet?-ki van zárva,hogy a délit elérem szóval azt passzolom.
-A 14:50-re kérem a jegyet.-mondom és észreveszem,hogy már csak Louis van a szobában.
-Turista vagy első osztályra?-kérdezi én pedig kapásból rávágom,hogy az ...
-Első osztályra kérem,Maggie Withmore névre.-mondom.Hallom ahogy a vonal másik végén billentyüket nyomogatva beírja a gépbe az adatokat és kedvesen megkérdi
-Segíthetek még valamiben?-kérdi és bennem fellángol egy érzés,hogy "igen mond meg mit akar tőlem anyám",de mivel ez csak egy repülőtér válaszoltam
-Nem,köszönöm vízhall.-mondom és miután ő is elköszön leteszem a telefont.
-Ennyi?Tényleg elmész?-kérdezi Louis összeszűkült szemmel.Hirtelen nem tudtam megszólalni,valami visszatartotta a hangomat ezért csak lehajtott fejjel bólintottam.
-De ugye a szilveszter még áll?-kérdezi és elém lép
-I..igen,már megígértem,nem szegem meg a szavam.-mondom alíg hallhatóan,majd eláll előlem és a konyha felé veszi az irányt
-Rendben,akkor jó utat-és már el is tűnt a lengő ajtó mögött.Elindúltam az emeletre és Lottie szobájába érve elkezdtem pakolni a cuccaimat.Viszonylag hamar készen lettem,legalább is annyira,hogy legyen időm kiérni a reptérre.A bőröndjeimmel a kezemben lebaktatok és az előtérben megállva elkezdtem a csizmámat és a kabátomat felvenni.Amikor készen lettem elkezdtem búcsúzkodni mindenkitől.
-Hívj fel ha hazaértél-mondta Lottie és átengedett Johannának
-Azért jól érezted magad-kérdezi kedvesen
-Igen,köszönök szépen mindent,de tényleg.-mondom és átölelem őt,majd az ikreket és Fizzyt is.
-Vigyázz magadra kis csaj.-ölel át Zayn és én nevetve bólintok
-Rendben.
-Legközelebb is kajálhatnánk együtt.-mondja nevetve Niall és ad egy puszit az arcomra
-Igen,de akkor több süti kellesz.-mondom és már itt is van Harry
-Tudod Maggie ha nincs kivel aludnod nyugodtan felhívhatsz.Neked bármikor szakítok időt.-mondja vigyorogva és átnyújt egy névjegy kártyát.ÚRISTEN!!Ez nyilvánosan flőrtől velem.
-Oké.-süllyesztem a zsebembe a kártyát.
-Fáj még a karod?-kérdezi Li és add egy puszit a homlokomra
-Még egy kicsit,de túlélem-mosolygok rá és Lous-al találom szemben magam.
-Gyógyulj meg minél hamarabb,hogy szilveszterkor ki tudjalak készíteni.-súgja a fülembe a kétértelmű szavakat úgy,hogy csak én halljam és átölel.Úgy érzem,hogy az arcom bíbor színre váltott és a hasamban jól eső érzés fut végig.Mark felemeli a bőröndöket és kiviszi a kocsiba....ő visz ki a reptérre.
Vonakodva,de elengedem Louis-t ő pedig egy 200 wattos mosolyt villantva rám megpuszil.
-Jó utat Maggie.-ez volt az utolsó szó amit hallottam,zavarban vagyok minden megszünt körülöttem és csak Louis kétértelmű mondatára tudok gondolni "Gyógyulj meg minél hamarabb,hogy szílveszterkor ki tudjalak készíteni".Uram atyám ezt,hogy érthette?Beszálok a kocsiba Mark mellé és elindulunk a reptérre.
Az út csendben telt.Mark az utat figyelte én pedig annyira a gondolataimmal törődtem,hogy csak akkor vettem észre,hogy megérkeztünk amikor Mark szólt.
-Megjöttünk-mondja és kiszáll a kocsiból,bekísért a váróba és egészen addig velem volt amíg szóltak,hogy a gép(amivel megyek)pár perc múlva felszáll,kezdjék meg a beszállást.
-Jó utat Maggie-ölel át és bólintásom után elindúl a kijárat felé én pedig a recepciós pulthoz.
-Jó napot Maggie Withmore névre van egy foglalásom.-mondom és várom a jegyet.Amikor a nő mosolyogva átnyújtja elindulok a beszállást jelző fény felé.Felszállás után hamar elaludtam és már csak akkor ébredtem fel amikor már landoltunk.Hamar hazaértem és miután kiszedtem a csomagjaimat a taxiból siettem be a házba.
Anyát a nappaliban találtam éppen olvasott valamit és amikor meglátott boldogan a nyakamba ugrott.
-Anya mi a baj?Jól vagy?Mi tőrtént?-kérdeztem és levettem a kabátomat.Anya arcáról hirtelen lefagyott a mosoly és leüllt a kanapéra magával húzva engem.
-Maggie....én...én...ne...nem tudom,hogy,hogy mondjam.-hajtotta le a fejét,de még így is láttam zavarodottságát.
-Anya,ne csináld ezt.Ne kezd ezt megint mondmár mi a baj.-kérem idegesen és amikor felemeli a fejét meglátom a könnycseppeket a szemében.
-Anya mi a baj?-kérdezem alíg hallhatóan.Anya idegesen tördeli az ujjait,soha nem csinált még ilyet.Válaszára várok és egyre idegesebb leszek,úristen mond már!!-ordítom magamban és mintha hallotta volna kinyitotta a száját és csak ennyit mondott.
-Terhes vagyok.