2014. szeptember 8., hétfő

29.rész: Tengerpart...

Sziasztok.Íme legujjabb részem.Remélem elnyeri tetszéseteket.Kérlek szavazzatok,pipáljatok,íratkozzatok fel,írjatok chat-be vagy akár a rész alá...hagyjatok magatok után nyomot..Jó olvasást,sziasztok

                                                                                                                                      ***Timi***




1 év és pár hónap elteltével.....

Mióta anyáékkal élek,minden megváltozott.
Megszületett a kis öcsém Alex,anya és Krisztán minden szabad pillanatukat velünk töltik,igen velem is,azt állítják,hogy nem akarják,hogy egyedül érezzem magam ezért köteleztek minden elfuserált családi program részvételére.Ne értsetek félre,igazából nincs vele semmi bajom,ha pár órát együtt kell lennem újdonsült családommal,de akkor annyit ők is meg tehetnének,hogy nem kezelnek gyerek ként.Már elmúltam 18 és az érettségit is letettem végül,mivel anyának nem tetszett,hogy a drága és egyetlen kislánya nem jár iskolába,ezért amint ezt megtudta beíratott egy eléggé drága helyre.Maga a suli tetszett,de akik oda járnak,jártak...na azoktól okádni tudnék.Oké,gazdag családból származnak meg minden,megértem hiszen az én családom sem nélkülöz,de azért esze nem mindnek van,voltak akik csak a pénzükkel próbáltak felvágni......de ez már a múlt,végre kiszabadultam a négy fal közül és most már élhetem életem minden egyes másodpercét,úgy hogy nem szólhat bele senki sem....bár az anyám ezt nem igazán veszi figyelembe,de ez megint más téma.Szóval,mint már oly sokszor,most is egy családi útra megyünk,mondjuk úgy,hogy "nyaralni".
Bár anyám meg Krisztán most is dolgozni fognak,majdnem minden percben,de nem foglalkozva ezzel magukkal rángatnak engem és az 1 éves kis öcsém Kaliforniába.
Na jó,azért nem olyan rossz,hogy akár mikor lemehetek a partra és a város is szép,de a törpe rám marad,szóval korlátozottak a tevékenységeim.
Állítólag anyám akart fel venni egy bébi csőszt Alex mellé,de én nem engedtem-mondván,hogy itt vagyok én,ne egy idegen markába sodorjuk szegény fiút,de azt nem gondoltam volna,hogy erő szeretettel ki is használja és tényleg rám hagyja valamikor a testvéremet.Nem igazán értek a babákhoz,de az öcsém eddig nem sírt nálam,az én ölemben mindig jól el van,nem is értjük,mert mindenki másnál már rögtön bömböl......az élet nagy rejtélye.Amúgy Krisztánról sok mindent megtudtam pl:azt,hogy nem csak ügyvéd,hanem még sok cége van,pl: van egy szálloda lánca,ami szerte a világon mindenhol megtalálható,építkezési ügyekben is be segít és azt a szállodát is ő tervezte,ahova nem sokára meg érkezünk.
A nem sokára az pont most jött el,mert meg állt a kocsi,ami a reptérről hozott minket és egy fiatal srác kinyitotta az oldalamnál lévő ajtót.
Egyen ruhában volt,ami tökéletesen passzolt mogyoró barna  színű íriszeihez.Nem lehetett sokkal idősebb nálam és rögtön megtetszett aranyos még is férfias arcvonása..oké ez hülyeség,de szinte első látásra bele szerettem.
-Jó napot.Üdvözlöm önöket a Csillagfény Szállóban.-jött elénk egy magas,közép korú férfi.Rajta is volt egyen ruha,de teljesen más formában,nem az a vörös amit imént láttam azon a srácon,hanem egy elegáns öltöny,látszólag drága volt,a nyakkendővel és az egész "kollekcióval" együtt(nálam ez is egyen ruha).
Látszott rajta,hogy eléggé izgatott,de a mosolya őszintének tűnt.Oda ment főnökéhez(Krisztán),majd kéz rázással üdvözölte és váltottak pár szót egymás között,amit én természetesen nem vettem figyelembe.
Aztán mind ketten közelebb jöttek hozzánk és az eddig ismeretlen illető meghajolt(!) előttünk,majd kedvesen,s kifinomultan bemutatkozott.
-Andrew Johns vagyok örülök,hogy meg ismerhetem önöket..-emelte fel a fejét és rám mosolygott.
Kicsit elpirultam,mivel úgy éreztem csak engem néz,de próbáltam palástolni azzal,hogy elfordítottam fejemet.
Nem tudom,hogy komolyan csak engem bámult,vagy csak én képzeltem be magamnak,de miután vissza fordultam,már a "szüleimmel" beszélgetett.
Az öcsém anya ölében hallgatta az érdekes előadást,ami arról szólt,hogy mennyire sokan szálltak már meg itt,vagy hogy ki mit említett meg a vendég könyvben.Remélem,hogy nem fogok ennyire unatkozni,mint most,de az jobb lett volna,ha el sem jövök.Bár ez már teljesen mind egy,hiszen itt állok egy gyönyörűnek nevezhető szálló előtt,ami nem mellesleg közel helyezkedik el a tengerpart felé.........idő közben elindultunk a bejárat felé,mindenki előttem haladt és vidáman beszélgettek,míg én próbáltam minnél feltűnés mentesebb lenni,még csak az hiányzik,hogy engem is bele vonjanak az unalmas társalgásukba.....de igazából nem bántam,hogy én voltam leghátul,mivel mellettem a hordár srác tolta befelé bőröndjeinket.
Tényleg nagyon aranyos ebben a ruhában...de vajon milyen lehet ruha nélkül?Akkor biztosan aranyosabb,vagy ha......-folytattam volna képzelgésem,ha anyám "lágy" hangja nem szakított volna félbe.
-Maggie,kincsem gyere.-nézett hátra a válla felett.Úgy tűnik észre sem vettem,de eléggé lemaradtam,nesze nekem így jártam,máskor nem kéne ilyeneket képzelnem....vagyis nem ennyi ember előtt :D
-Megyek már.-varázsoltam képemre egy áll mosolyt,majd gyors léptekkel utol értem őket a liftnél.
Mind annyian beszálltunk,majd az igazgató megnyomta a leg felső emelet gombját,aha szóval ennek az egésznek a 25-ik emeletén leszünk.Bár ott látok még egy gombot a 26-odikat,de az pirosan világít szóval gondolom oda tilos a belépés.És ezt persze meg is említette nekünk Krisztán,állítólag azt direkt a "sztár" vendégek részére tartják fent,de nem is értem,hiszen övé ez a hely,akkor meg miért nem megy fel oda(?)mind egy.Hihetetlen mennyi apró gombocska elfér azon a "falon".
A liftben míg családom folytatta a beszélgetést én teljesen nyugodtan álltam egy helyben és hallgattam azt a csilingelő hangot,amit itt zenének becéznek,hát...oké,ők tudják.
Amúgy a lift is eléggé jól néz ki,mint minden liftnek ennek is négy "fala" van,de nem is ezen van a hangsúly,hanem azon,hogy amint belépsz rögtön veled szemben egy egész alakos tükröt látsz,apró neon fény világítja be az egészet,de csak annyira,hogy ne bántsa a szemet.Arany barna falai szinte passzolnak ahhoz a dalhoz amit adnak,már ha ezt így lehet mondani...úgy értem,hogy annyira megnyugtató ez az egész,hogy még véletlenül sem tudnék félni itt.A lift megállt a 25.en,majd ajtaja lassan kitárult előttünk.
Azt hittem,hogy ajtókat fogok látni mindenütt,de itt csak egyetlen egy ajtó volt,ami egy halba vezetett.......ááááááá szóval ez egy lakosztály.
Nagyon jól volt kialakítva a helyiség,egy nagy kanapé,mely bordó szint vett fel,előtte pedig egy üveg kávézó asztalka állt.A kanapéval szemben lévő falon egy hatalmas plazma tv volt felfüggesztve,két oldalán egy-egy kisebb méretű hang szóróval.A falak barack színben tündököltek,a plafonról egy gyönyörű szép csillár lógott le,melyen meg,meg csillant a be áramló nap sütés.A szőnyeg hasonlított a fal színére,de mégsem mondanám baracknak,vagy akár narancsnak...valahol a kettő között van.
A falon még sok kép van feltéve,s néhol apró virágok állnak egy egy sarokban.A halból rögtön át lehet jutni a konyhába,ami a legújabb háztartási eszközökkel van felszerelve.A gáz felett egy gőz elszívó van,a szekrények  mahagóni barnára mázolva,egy bár pult van a konyha egyik sarkéba,és közel hozzá a hűtő.
Három ajtót fedeztem fel a halban,amik gondolom a szobák lehetnek,rögtön meg is céloztam azt,amelyik a leges leg távolabb esik az összestől,majd óvatosan benyitottam.
A falak bézs színűre vannak lefestve,a plafonról egy talán még az eddiginél is szebb csillár lóg le,míg a falakon található néhány kisebb lámpa is.Egy hatalmas francia ágy helyezkedik el a szoba ajtajával szemben lévő falnál,mellette jobb és bal oldalt egy aránt két kis szekrény,rajtuk vázában heverő rózsákkal(!),az ággyal szembeni falon egy hasonló tv-csüng,mint a halban,míg az ágyon szatén borítású ágynemű volt leterítve mely hasonlított a bordóra,esküszöm úgy érzem,mint ha tudták volna,hogy jövök,ez a szoba nekem lett kitalálva.
Nagy lendületet véve bele vetettem magam az óriási ágyamba,majd fogtam a tv kapcsolót és be kapcsoltam a tv-t.Ha nem tudom milyen showt adták le,és már azon voltam,hogy inkább ki megyek és későbbre fogom hagyni a punnyadést,mikor egy név felkeltette a figyelmemet.


*A Tv-ben(Show)*
A híres pop banda,mely az egész világot meghódította,tegnap fejezte be e hónapi turnéját.
A One Direction,mely lányok szívét hódította meg,mely az embereket boldoggá tette,több millió lány visítozva várta a koncertet,most hallgassunk meg pár résztvevőt.-mondta hamis mosollyal a műsor vezető és oda sétált egy csapat lányhoz.
-Sziasztok,mondjátok mi a véleményetek a One Direction tegnap esti koncertjéről?-emelte szájához a mikrofont.A lányok meg rögtön sikítozni kezdtek a banda hallatán és kórusban kezdték el fényezni azt az öt fiút,akik egykor még az életem részei voltak.Majd ez után újra a kamerába nézett és folytatta.
-Igen jól hallották a One Direction fantasztikus sikert ért el világ szerte,de mit gondolnak Harry Stayles ügyeiről?Vajon folytatni fogja a nők hajkurászását vagy mind örökké meg marad agglegénynek?A következő adásban kiderül.-fejezte be mű mosollyal és az adásnak vége szakadt.


Nagyon lemaradtam,mivel semmit sem tudok Harryről vagy akár melyikükről,főleg hogy rekord szinten csajozik(?)Elő kotortam táskámból a laptopomat,mivel végre fel érkezett a holmim is,majd bekapcsolva a gépet,rögtön pötyögni kezdtem információ után kutatva.Nagyon meglepődtem,amikor már legalább hat olyan oldalt találtam,ahol Harry-nek nem kis számú csaj istát állítottak és több helyen volt megerősítve,hogy a hír igaz.Ez nem semmi...soha nem gondoltam volna,hogy ilyen.Bár tudom,hogy már nagyon régen nem találkoztam velük,de úgy tűnik,hogy mind az öten sokat változztak.Harry eléggé sok csajjal volt együtt és állítólag a legtöbbel csak egy éjszakára,Zayn elkegyezte Perriet,Niall is járt valami Barbi-val,Liam szakított Daniellel(?),Louis...nos ő még mindig együtt van Eleanorral,akivel régen megcsalt,de már nem haragszok rá,mivel ennek köszönhetően ráköttem,hogy igazából nem voltam belé szerelmes,azt hiszem ezt mondják fellángolásnak,de már vége.
És minden rossz ellenére is,ami akkor történt,amikor velük éltem.....hiányoznak,de nagyon.
Amikor elköltöztem úgy tűnt szomorúak és Niall-el még tartottam is a kapcsolatot egy jó darabíg,de mivel anyám sulira kötelezett és nekik elkezdődött a túrné,ezért megszüntem létezni számukra.
Azóta megtanultam sok mindent,mint például azt is,hogy amikor egy ilyen  helyen vagy rögtön csobbanj egyett a tengerben.És igen lehet,hogy gyorsan váltottam a fiúk gondolatáról a tengerre,de hiszen dög meleg van,ami Londonban nagyon ritka,szóval ha már itt vagyok legalább élvezzem is.
Kikotortam a bőröndömből a bikinimet,amin rózsaszín szivecskék virítanak és szintén rózsaszín az egész,majd berohantam a szobámhoz tartozó fürdőbe és gyorsan átöltöztem,persze vissza vettem rá a ruhékat.Kisiettem át a szobámon egészen a halis,ahol megtaláltam anyámat,ahogy gügyögve játszik Alex-el,ilyenkor olyan arik.Nem akartam őket meg zavarni,visszont itt maradni sem volt sok kedvem szóval kénytelen voltam megszólalni.
-Anya,lemegyek egy kicsit a partra.-mosolyogtam rá kedvesen.Hangom hallatán rögtön hátra kapta a fejét,majd mosolyogva megszólalt.
-Rendben,lehet hogy majd mi is le nézünk,de ha mégsem mennénk akkor vacsira legkésőbb érj vissza,mivel Krisztán el visz minket egy étterembe és azt szeretnénk ha te is velünk tartanál.-mondta komoly tekintettel.
Bólintottam,majd kicsivel vidámabban elindúltam a lifthez.Még most is furi itt állni a hatalmas tükör előtt,de visszonylag hamar le érek és már sietek is el a recepció mellett egyenesen ki a szállodából.Aha,ebben csak az a baj,hogy nem igazán tudom merre kéne indúlnom,mivel itt van sok minden csak pont a tengert nem látom.Kétségbe esésemben oda mentem a hordár fiúhoz és mosolyogva megveregettem a vállát,mire megfordúlt és vigyorogva megkérdezte.
-Miben segíthetek,egy ilyen elragadó hölgynek?-csókolta meg kézfejem,amitől rögtön lángba borúlt arcom,de azért válaszoltam
-Bocsi,én csak nem igazán tudom,hogy merre kéne el indúlnom a tengerpartra.-néztem rá szégyenlősen és szemeim megtaláltál gyönyörű barna íriszeit.
-Oh,hát akkor eezen tudunk segíteni.Mind össze annyi a dolgod,hogy vissza mész a szállodába és a másik kijáraton mész ki,az rögtön a partra vezet.-mosolygott rám aranyosan én meg kicsit el szégyeltem magam,hogy még ezt sem tudtam.
-Öhm...köszönöm szépen a segítséget,és még egyszer bocsi,hogy zavartalak.-sütöttem le szemeim,majd amikor úkra kezet csókolt magukkal ragadtak szavai.
-Nincs,mit meg köszönnie.hiszen nekem az a dolgom,hogy ilyen elragadó és gyönyörű hölgyeknek segítsek,mint maga.Remélem még látjuk egymást gyönyörűm.-vigyorgott rám,majd végig követtet tekintetével,míg be nem értem az ajtón.
Még soha nem beszéltek velem így,ilyen kedvesen,ilyen.......ahhhhh ez tök mesébe illő,de akkor is aranyos volt tőle.Vajon...minden lánynak ilyen szavakkal segít?Nagyon elvarázsolt engem ez a srác,és még csak a nevét sem tudom.Hjaj...nehéz az élet.Végre át értem a hátsó ajtóhoz,ami valóban a tengerre nyílt.
Nem kellett sokat gyalogolnom max 5-perc ha volt,míg leértem a partra,ott kerestem magmnak egy napozó égyat és levettem a ruhálat,melyek eltakarták bikinimet.Nem voltak millioan a parton,de azért jó páran hozzán hasonlóan ezt az időt választották a fürdőzésre.A törcsit leterítettem a napágyra,majd arra ráfeküdtem és behunyva szemeimet élveztem a tenger morajlásának hangját,s a nap erősen égető sugarait.
Szóval,amint rá jöttem,hogy ez így nem lesz valami jó,mert tuti leégek a napon,kikaptam kis táskámból a nap tejet ls elkezdtem bekenni vele testem minden szabad felületét,bár a hátamat nem igazán értem el,mivel nincsenek csápjaim szóval ezzel a résszel gondban voltam,egészen addig amig egy hang fel nem csendült a hátam mögül segítséget ajálva.
-Ne segítsek?-kérdezte egy ismerős hang.Ijedtemben kiesett a kezemből a flakon és fejemet rögtön hátra kaptam,majd amint fel ismertem a szőke fejet,mely az imánt ajánlotta fel segítségét,fel pattantam az napágyról és olyan gyorsan vetettem magam karjai közé,hogy nem csak őt,de még magamat is megleptem.
-Hé,ne mond már,hogy ennyire hiányoztam-nevetett fel.Még a nevetéséből is ki lehetett hallani azt az Ír akcentust,amit régen úgy szerettem benne.
-De igen-kezdtem el szipogni emelve ezzel a drámai hatást.Persze nem sírtam,de neki biztosan úgy tünhetett,mert felvidításomra azt mondta,hogy...
-Hé,nehogy sírj,inkább meghívlak egy gombóc fagyira.-simított végig hátamon én meg ki használva a vicces lehetőséget válaszoltam.
-Kettőre.
-Mi?-kérdezte értetlenkedve,mint aki el vesztette a fonalat.Magamban már nevettem,de azért folytattam.
-Két gombóc fagyira hívsz meg,ugye?-kérdeztem ártatlan hangon,de még mindig nem engedtem el.hogy azt higgye sírok.
-Oké,akkor kettőre.-bólintott rá,majd amint elengedtem ledöbbent.
-Te nem is sírtál?-nézett rám,úgy mint ha haragudna,de tudtam,hogy magában nevet,mivel látszottak szája sarkában a nevető ráncok.
-A-a,de most jössz két gombóc fagyival.-vigyorogtam rá,mire mind ketten hangosan elnevettük magunkat ls meg indúltunk a fagyis kocsihoz.Ő vett nekem egy hupikák törpikéset,meg egy amerikai csokisat,magának meg kivist,csokis,banánost,almást választott....szóval amig én két gombóccal szenvedtem ő könnyű szerrel elkezdte enni mind a 4 gombócot.Szerintem észre vette,hogy nagyon nézem a fagyiját,mivel rá kérdezett.
-Kérsz belőle?-mosolygott rám én meg ellen vetés nélkül rá bólintottam.Felém tartotta a tölcsérét,és mig én az övét kezdtem el kostólgatni,ő addig az enyémet mérte fel.Pont a negyedik ízt kezdtem volna megkostólni,ami a leg tetején volt,mire azt veszem észre,hogy vigyorog és a következő pillanatban már csupa fagyi az arcom.Hát ez nem okés!Fogtam az én fagyimat és a képébe nyomtam,mire ő is jobban elkente rajtam az övét.Ebből keletkezett egy kisebb fagyi csata,amit nagyon élveztem és úgy tűnt,hogy ő sem unatkozik.Nevetve mentünk be egy étterembe,hogy le moshassuk arcunkról az édes finomságot ls mivel Niallt rögtön fel ismertél,ezért be engedtek minket a mosdókba.Külön váltunk ő a fárfibe én pedig a női mosdóba léptem be,majd a csap elé álltam én leszedtem minden fagyi darabot arcomról és még a fülemről is(!),majd amint végeztem ki léptem a mosdóból és az ajtó mellett megvártam mig ő is ki ér.Aztán már csak sétálgattunk és beszélgettünk.Én vissza öltöztem,mivel már nem volt kedvem bikiniben flangálni,így a táskámat megfogva mentünk tovább.
Elmeséltem neki,hogy leéretségiztem,aminek talán ő jobban örült,mint én akkor,aztán hogy mien az élete mostanság.Azt mondja,hogy sokat veszekednek a fiúkkal,de nagyon hamar kibékülnek.
Elmondtam neki,hogy már egyikőjükre sem haragszok,ezen Harry-t és Lou-t értettem és,hogy mind annyian nagyon hiányoznak nekem.Meg beszéltük,hogy mivel az egész csapat itt nyaral,ezért valamelyik nap elmegyünk várost nézni,aminek kifejezetten örültem,mivel még nem nagyon láttam Kaliforniát.
Majd a nap lassacskán elkezdett lemenni és nekem sietnem kellet,mivel vacsorázni megyünk.Niall vissza kísért a szállodába és utána kámforrá vált,mint ha ott sem lett volna,én meg fel siettem a lakosztályunkba.
Mind annyian készülődtek már,így egy gyors köszönés után be siettem a szobámba és én is neki láttam átöltözni.
Nem vettem fel semmi fajta csicsás dolgot,a ruhám is teljesen egyszerű volt.Egy sima hófehér ruha csipke borítással rajta,a derekánál egy fekete masnival kidíszítve.Semmi ékszert nem tettem fel,úgy gondoltam nincs értelme egy családi vacsorára úgy kicsípni magamat,szóval még kivasaltam hajam,s tettem fel egy kis sminket,ami nállam egy kevés szem ceruzából és szempillaspirálból áll,felvettem a hozzá illő topánkámat és amint végeztem a készülődéssel ki mentem a többiekhez,akik csak rám vártak.


-Nagyon csinos vagy Maggie-dícsért meg Krisztán én pedig mosolyogva megköszöntem és elindúlhattunk az étterem felé.Kint a szálloda előtt egy fekete autó várt ránk.A hordár srác,most is kint volt és besegített a kocsiba,majd ahogy zárta be az ajtót a fülembe suttogta,hogy gyönyörű vagyok,amitől nekem muszáj volt megvillogtatnom 1000watt os mosolyomat.Amint mindenki elhelyeszkedett az autó elindúlt és nem sokkal később megálltunk a híres étterem előtt,amit már annyira vártak anyáék.Nem mondom,hogy nem volt szép,de azért ehez tulságosan is lelkesek voltak,kiszálltunk a járműből,és az rögtön elhajtott,mi pedig elindultunk a bejárat felé.Amint beértünk mosolyogva fogadtak minket,majd az egyik alkalmazott egy tíz személyes asztalhoz irányított minket.
-Többen leszünk?-néztem anyára kérdőn és helyet foglaltam egy szimpatikusnak tűnő széken.
-Igen kicsim,ez egy tárgyalás vacsora.-mondta anya mosolyogva,én bólintottam jelezve,hogy rendben van,majd rendeltünk italokat,mig az ügyfelek megérkeznek.Nem nagyon örülök neki,hogy egy megbeszélésen kell részt vennem,mivel én egészen eddig abban a tudatban voltam,hogy ez egy családi vacsora lesz,de per pillanat nem nagyon érdekell,mivel annyira éhes vagyok már,hogy az is csoda,hogy még nem faltam fel az asztal terítéket.
Az idő telt és mire az ötödik perc is letelt kezdtem úgy érezni,hogy sürgősen el kell jutnom a mosdóba.
Udvariasan elnézést kértem,majd fel álltam az asztaltól és a mosdó felé vettem az irányt,el intéztem a dolgomat,majd kezet mostam és mire ki jöttem hallottam,hogy az asztalunk környékéről nevetések törnek fel.Így hát vissza indultam helyemre,amikor hirtelen valaki megragadta a karomat és behúzott egy kicsivel rejtettebb helyre,ami valami féle mélyedés volt a falak között.
Ijedtségemben sikítani akartam,de az illető befogta a számat,majd szembe fordított magával.
Ijedtségem pillanatok alatt elszált és értetlen fejjel néztem az előttem álló illetőre,kezét le vette számról,s mosolyogva megkérdezte.
-Hiányoztam?-simította meg arcomat.Hirtelen azt sem tudtam mit mondhatnék neki,csak egyetlen egy dolog volt,amit nem értettem ezért megkérdeztem.
-M...mit keresel te itt?-néztem rá kíváncsian,de válaszul fejét nyakam hajlatába fúrta s nedves csókot hagyott bőrömön....



Sziasztok.Kommentelj,pipálj,írj chat-be,íratkozz fel,vagy szavazz....csak hagyj magad után nyomott :*




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése